Így Karácsony környékén egy érdekes roncsot fogunk megnézni, amely az Észak-amerikai Michigan tóban lelte halálát abban az évben, amikor a Titanic is az óceán mélyére került. Mai célpontunk egy gyönyörű háromárbocos vitorlás, története ezer szállal kötődik az ünnepekhez, mégis tragikus végzete során sok ember veszett oda a hajóval együtt. Nézzük meg a Rouse Simmons, más néven a Karácsonyfa hajó roncsait.
Egy kis történelem: A teherszállító vitorlást 1868-ban építették és tették vízre Millwaukee-ban. A hajó a Mitchigan tó partjai közötti teherszállítással foglalatoskodott, különböző termékeken felül az év vége felé mindig frissen vágott fenyőfát vitt északról Chicago-ba. Csakúgy, mint 1912 november 23.-án, amikor erősen túlterhelve indult el Thompson-ból 5000db fával, 23 fős személyzetével és 10 favágóval a fedélzetén.
Sajnos soha nem érkezett meg úti céljához… A Michigan tavon rendkívül intenzív viharok vonulnak végig az év ezen szakaszában, valószínűleg egy ilyen jeges vihar tépte meg a Rouse Simmons-t is, amelyről később semmilyen hír nem érkezett, soha semmilyen nyomot, roncs darabot nem talált semelyik keresésére indult hajó sem. Érdekes, hogy milyen a sors: Schuenemann kapitány tetvére ugyanígy lelte halálát 1898-ban egy fenyőfa szállító hajón, amely szintén eltűnt egy viharban a Michigan tavon.
Ez egészen így is maradt 1971-ig, amikor egy búvár régész csapat hosszú kutatómunka után végre rálelt a hajó gyönyörű állapotban megmaradt roncsára a Wisconsin-i Two Fingers közelében kb. 50 méteres mélységben. Ez a karácsonyi szomorú történet ezután újra előtérbe került, sok cikk jelent meg róla Amerika szerte és mivel nagyon jó állapotban vészelte át az éveket, egyre több búvár lett rá kíváncsi.
A
A merülés során a viszonylag kicsi hajótest akármelyik pontjához is érkezünk, jól átláthatjuk egyből a törzset és az a körül a homokban heverő árbocokat, illetve gerendákat vagy padló lapokat. Pár csapással könnyen eljuthatunk a tathoz, ami szintén egyedülálló látvány: még a gerendák illesztését is jól ki lehet venni, a tat alatt a kormánylapát is ép, a helyén áll, igaz egy kissé betemette a homok.
A törzs közepe felé haladva a fedélzet felett úszva pontos képet kapunk a hajdani teherszállító szerkezetéről. A fedélzet deszkái sok helyen eltűntek, de a keresztgerendák még sértetlenek, így felülről olyannak látszik a törzs, mint egy halcsontváz. Ha jobban figyelünk, még a három árboc eredeti rögzítési helyét is észre tudjuk venni.
A középső árboc csonkja még búsan meredezik az „ég” felé, mellette egy hatalmas gerenda fekszik keresztben a fedélzeten. A raktérnyílások szinte teljesen el vannak barikádozva padló darabokkal, így a hajó belsejébe lehetetlen bejutni. De erre igazából nincs is szükség, mert a rakomány a hosszú víz alatti tartózkodás során majdnem teljesen eltűnt, pár tucat 100 éves fenyőfatörzs azért látható a fedélzetről is.
A roncs orra a legszebb része a hajó testének. Még 100 évvel a pusztulása után is teljesen egyben és épen maradt, a horgonyláncok leeresztve csüngenek mellette. A hajó orrában egy nagy csörlő látható, ez előtt volt eredetileg a fából készült felépítmény pár kis kabinnak nevezett kuckóval. Sajnos ezek már nem élték meg a hajó újbóli felfedezését.
