Jelen poszt alkalmával visszatérünk a Földközi tenger középső régiójába és újra megtekintünk egyet a remek máltai hajóroncsok közül. A Kelet-német eredetű járőr Málta legújabb roncsainak egyiket, amiért máris rajong a víz alatti kalandokat (is) preferáló turisták nagy része, ami abból is látszik, hogy rengeteg helyen lehet találkozni vele a neten. Nézzük meg a P29 nevű csodálatos roncsot.
Egy kis történelem: A Kondor I osztályú hajót egyes források szerint 1969-ben építették, a Kelet-német Peene-Werft Wolgast hajógyárában. Eredeti funkciója aknamentesítés volt, majd a 90-es évekig a parti őrség használta Boltenhagen néven. 1992-ben testvérhajóival (P30, azaz Ueckermuende és P31, azaz Pasewalk) együtt a máltai parti őrség is hasította a habokat, majd eljött a szép vég, ugyanis 2007 Augusztus 14.-én Cirkewwa közelében elsüllyesztették.
A 60 méter hosszú és 7 méter széles hajó 33 méter mélyen várja a kíváncsiskodó búvárokat álló helyzetben, legmagasabb pontja a jelenleg is stabil lábon álló kommunikációs torony, ez kb. 12 méteren található. A hajót rövidnek mondható víz alatti pályafutása ellenére is már kezdi beborítani a szép zöld patinát biztosító tengeri növényzet.
A roncs merülése kezdődhet a partról, de történhet csónakból is. Mivel a P29-es szép világos színű homokos aljzaton pihen, így a kitűnő látótávolságnak (15-20 méter) hála már pár méterről kivehető egy sötét folt, amely idővel egy hajóronccsá válik. A víz május-október között kifejezetten kellemes, akár 23-24 fokot is eléri a roncsnál.
Ereszkedés során a tat felöl szokás közelíteni. A tat igazából egy „unalmas” téglalapra hasonlít, semmi extra, már az elején található egy mesterséges nyílás. Ezen keresztül egyből be lehet úszni a tágasra alakított hátsó szekcióba. Ez a járat a törzs közepe felé, a fény felé úszva hamar véget ér. Amint feljöttünk a fedélzetig, egy újabb, hatalmasra alakított nyílás fogadja a búvárt, ebben volt eredetileg a gépház, de ez az „üreg” már teljesen üres.
A gépek hűlt helye után jön a látványos felépítmény. A fedélzeti szinten a hajó belsején keresztül több járat is vezet mindkét oldalról, ezeket könnyen átjárható a roncs, miközben elképzelhetjük, hogy hol voltak a kabinok és a közös helységek. Ha kiúszunk a hajó oldalához, láthatjuk a felépítmény felett a kormányállást és mellette a hajó egyik jelképének számító tornyot.
A kabinok, belső helységek körüli kirándulás után a felső szint felé emelkedve a híd található, az irányító „terem” kissé szűkös, nem túl tág, de előröl könnyen be lehet nézni. Közvetlenül a híd alatt a fedélzet szintjén egy gépfegyver állvány várja a látogatókat. A „műremek” kedvenc fényképtéma, a hatás kedvéért még pár lőszert is rögzítettek a vázra. Az orr is olyan, mint a tat, kevésbé érdekes látvány, de célszerű már végigúszni a roncsot, ha már ott vagyunk. Visszafelé jövet emelkedjünk a torony mellé, az még mindig jó „formában van”. A merülés általában itt ér véget, innen könnyűszerrel és biztonságban fel lehet jutni.
