Mintegy 300 km-re délre az előző posztban tárgyalt MV Bianca C.-től egy újabb pompás hajóroncs vár ránk a karibi térség kellemes vízében. A Saint Lucia-i roncs teljesen ideális célpont, nem kell hozzá több száz merüléses tapasztalat, száraz ruha, bonyolult terv, csak pénz, abból viszont rengeteg. Nézzünk hát körbe a Lesleen M. csodaszép roncsánál.
Egy kis történelem: A Lesleen M. teljesen szürke, feltűnéstől és izgalmaktól mentes „életet élt”, nem fűződik hozzá sem biztosítási csalás, sem kábítószer csempészés, csak egy sima, 1947-ben épült kétárbocos teherhajó volt. Utolsó tulajdonosa a család nevéből állította össze a hajó nevét, majd hosszú évek után – miután már kiszuperálták és búvárkodásra alkalmassá alakították a hajót – az utolsó útjára is elkísérte a hajót 1986 októberében, amikor a sziget nyugati oldalán található Marigot öbölben elsüllyesztették azt.
A közel 47 méter hosszú és 8 méter széles teherhajó süllyesztése tökéletesre sikerült, nem dőlt meg vagy borult fel, álló pozícióban pihen a sekély vízben, a legmélyebb pontja 20 méter mélyen van. A felépítményt lehet a legkönnyebben elérni, mivel csupán 13 méterre kel ereszkedni hozzá és már a víz felszínéről is nagyon jól kivehető.
Az ereszkedés általában a tatnál kezdődik és a kormánykabinhoz érkezhetünk. A felépítmény jó állapotban van, könnyen be lehet úszni, mivel „segédnyílások” is ki lettek alakítva a süllyesztés előtt. Ha bejártuk a kabinokat, akkor újra kiúszva érdemes megnézni a tat alatt a hajócsavart, amely nincs teljesen elfedve az aljzat fehér homokjával.
A Lesleen oldalánál emelkedve visszajutunk a fedélzetre, amely hihetetlen mértékben be van nőve a meleg tengervizet imádó különböző színű és formájú növénnyel, szivacsokkal és korallal, néha az az érzése az embernek, hogy egy színes erdőben jár és nem egy hajóroncson a tenger alatt.
A két árbocot még a felszínen eltávolították, ezért a fedélzeten tovább úszva egyből a nagy rakterek következnek, ahol - micsoda meglepetés - az árbocokat is viszontlátjuk. A jónak mondható, kb. 12-15 méteres látótávolság és a hatalmas nyílások miatt a nagy raktereket még a kezdő búvárok is nyugodtan felfedezhetik, a tágas termekben könnyű navigálni, nem veszélyes a terület.
A rakterek egyszer csak véget érnek, és következik a hajó utolsó része, az orr. Ez a rész is teljesen rendben van, szépen kivehető a nagyméretű csörlő is. Itt is célszerű elidőzni pár fénykép erejéig, majd – mivel marad levegő elég a sekély mélység miatt – egy 180 fokos fordulattal újra körbe lehet úszni a roncsot, mielőtt visszatérnénk a felszínre.
Egy jó kis videó a végére:
