Hajóroncsok

Egy újabb nagy ugrással elérünk az óceán másik partjára, ahol a hatalmas kontinens partvidéke szinte „dúskál” a szerencsétlenül járt hajókban. A kereskedelem elterjedése során egyre növekvő távolságok áthidalása és az utolsó 100 év intenzív hadi tevékenysége nagy hajóforgalmat eredményezett Észak-Amerika szerte, és ahol sok a hajó, ott sajnos törvényszerű, hogy sok a hajóroncs is. Mivel az Amerikai Egyesült Államok bőven kivette a részét mindebből, így mindkét partvidékén számtalan könnyen merülhető történelmi emlékmű található a mélységben. Az egyik ilyen roncs a Keleti parton a Caribsea.

Egy kis történelem: A hajó Wisconsin állam Duluth városában került vízre 1919-ben Buenoventura néven, mint a Nagy Tavakok fuvarozó teherszállító hajó. „Életének” ezen szakaszából nagyon keveset lehet tudni, valószínűleg ez a hajó is élte szürke hétköznapjait, és szállította a szállítanivalót A-ból B-be. Egy érdekes momentum azért akadt, a hajó-t átnevezték Lake Flattery-nek. Pár év múlva már megint nevet váltott, ekkor lett Caribsea. Ebben az időszakban új útvonalon, Norfolk és Santiago (Kuba) között járt folyamatosan és a végzet is ezen az úton érte el.

A sok ezer névtelenül szolgálatot teljesítő hajó közül a Caribsea-t is a II. Világháború tette a történelem részévé. Egy kora tavaszi napon a hajó elindult Santiago-ból, hogy a Keleti part mentén Norfolk-ba vigye aktuális terhét. Kapitánya a fokozott német tengeralattjáró veszély miatt sok biztonsági intézkedést foganasított, hogy megvédje a hajót. De a hajó nem tudta kikerülni a sorsot, illetve azt az U-158 tengeralattjárót, amely 1942. március 11-én kora reggel 12 mérföldre Cape Lookout-tól megtorpedózta. A hajó nagyon gyorsan elsüllyedt, a hullámsírba rántva magával 21 tengerészt, úgy hogy még SOS jeleket sem tudtak leadni. Mint később a német dokumentumokból kiderült, a tengeralattjáró összetévesztette a Caribsea-t a parti őrség egyik naszádjával…

A 80 méter hosszú és kb. 8 méter széles hajó legmagasabb pontja 14 méterre van a vízfelszíntől, a roncs maximális mélysége 25 méter. 1944.-ben a hajót kissé megcincálta a Haditengerészet, hogy biztosabbá tegye azt az útvonalat, ahol a hajó roncsa feküdt, így a roncs kissé szét van esve. Ennek ellenére minden része jobbára felismerhető, két hatalmas kazánháza messziről látszik. Nyári időszakban a víz kb. 22-25 fokos, a látótávolság már nem az a „karibi”, jó időben 10-18 méter. Búvár cégek kezdő és haladó merülőknek is ajánlják.

A roncs egymagában is nagyon szép, de meg kell még említeni azt a hatalmas homoki tigriscápa populációt, amely a roncs körül kergeti a kis halak felhőit. Annyi apró hal él, kering a roncs teljes hosszában, hogy az már szinte zavarja a „kilátást”. A cápák miatt jó egyik szemmel mindig a körülöttünk lévő óceánt pásztázni, bár támadásokról nem szól a média.

Külön köszönet Mr. Paul M. Hudy úrnak, amiért megoszthattam a képeit. Thanks to Mr. Paul M. Hudy to share his photos.

További információk a hajóról, kirándulás a roncshoz / More information or dive on the wreck: