Bár már többször is ellátogattunk a Földközi tenger keleti részébe, most az eddigi célpontjainkon (ciprusi, illetve török) is túl továbbhaladunk, egészen a Közel-kelet partjaihoz. Bár erről a vidékről napjainkban nem a búvárturizmus jut az emberek eszébe, de nyugodtan vetkőzzük le félelmeinket (és utcai ruháinkat), majd ugorjunk fejest Bejrút közelében a tengerbe. Ismerjük meg a II. VH. közepén elsüllyedt francia tengeralattjáró, a Souffleur történetét és roncsát.

Egy kis történelem: A 78 méter hosszú és 6,5 méter széles tengeralattjárót 1924-ben bocsájtották vízre a La Manche csatorna francia oldalán, Cherbourg város hajóépítő gyárában. A háború előtt a kecses vadász különböző őrjáratokon, hadgyakorlatokon vett részt, majd miután Franciaország is belépett a háborúba, a Földközi tenger keleti részébe vezényelték. Miután Franciaország elesett és kormánya „átállt”, a szövetséges erők többször is rátámadtak a tengeralattjáróra, de az mindig megúszta… Egészen pontosan 1941. június 25-éig.

A Souffleur-t Bejrut partjaihoz közel támadta meg egy angol tengeralattjáró, egyes források szerint a Phoebe, mások szerint a HMS Parthian, és a 4 kilőtt torpedóból egy fel is robbantotta a hajót, mely kettétörött és azonnal elsüllyedt, magával rántva 52 tengerészt a hullámsírba. Sokáig elfelejtették a tengeralattjáró pusztulását, mígnem a 70-es években a búvártechnika fejlődésének hála, pár amatőr újra rá nem lelt 2-3 mérföldre a partoktól, Ras Damour és Ras Beirut között.

A roncs nagyon érdekes látványt nyújt a szinte tökéletes látótávolságnak (15 – 20 méter) köszönhetően, így már a merülés elején, 5 méter mélyen láthatóvá válik a Souffleur körvonala, mely csak egyre tökéletesebb lesz, minél jobban megközelítjük. A roncs kb. 36 méteren a bal oldalára dőlve fekszik az apró kavicsos aljzaton. Az ereszkedést segítő kábel a tengeralattjáró közepénél van rögzítve, innen lehet elkezdeni a kirándulást a hajó két érdekes része felé.

A roncs orr része – bár leszakadt a törzsről a robbanás következtében - szépen egyben maradt, bár néhol lejött az acélborítás. Az orr részt megkerülve a Souffleur közepe felé úszva látható, hogy sok fedélzeti felépítmény rész, többek között pár torpedó, csövek, és rengeteg alkatrész csúszott a fedélzetről a homokba. Ezzel szemben még jól tartja magát a fedélzeten a torony, mely két nagyobb és pár kisebb csöve szomorúan mered felfelé… 

A tornyok előtt látható a menekülő nyílás, melybe benézve látni lehet egy lépcsőt, amely a roncs belsejébe vezet. Tovább úszva a tengeralattjáró tatja felé a rengeteg acél alkatrész és leszakadt elem mellett lassan láthatóvá válik a tengeralattjárót ért találat ereje, a roncs hátsó része egyszerűen a „farok” résznél szétrobbant és a nyíláson be lehet úszni a roncsba. Ennek szükségességét minden búvár döntse el magában, ugyanis a roncs – annak ellenére, hogy nem védett – végső nyughelye sok katonának. A bejutás egyébként nem tart sokáig, mivel a sok fémdarab kis idő után útját állja a behatolóknak.

A roncs végét elhagyva kb. 30 méter megtétele után egy 7-8 méter hosszú torpedó nyugszik a homokban, borítása már kissé lekopott, de érdekes látványt nyújt. Ugyanilyen izgalmas a dél-nyugati irányban szintén 25-30 méterre található ágyú is, amely, ugyan úgy mint a torpedó, egyedül nyugszik az aljzaton.

A videó hihetetlen részletességgel mutatja be a roncsot: