Málta – mint az egyik legdélebbi európai sziget - már régóta nagyon kedvelt a turista szezonban a pihenni vágyók körében, de az utóbbi 10 évben a számos régi de főleg új merülhető hajóroncs miatt már a búvárok számára is egyre vonzóbb célpont. A helyi turisztikai hivatal valamit nagyon jól csinál, mert a szervezett búvárutakon résztvevő víz alatti kalandorok évről évre egyre növekvő számban keresik fel ezen roncsokat, csakúgy mint mai úti célunkat, az MV Karwala roncsát.

Egy kis történelem: Mai roncsunk teljesen egyedi besorolású, hivatalosan part menti, illetve folyami kirándulásokra tervezett kirándulóhajó volt, melyet a németországi Papenburg-ban, a Meyer Jos L. hajóépítő üzemben építettek meg 1957-ben. Valószínűleg sok örömöt okozott életében Európa közepén is, majd 1987-től Máltán is. Egyre jobban megöregedve szelte a habokat, talán már túl nagy kihívás volt az erős tengeri hullámzás számára, mindenesetre 2006 augusztus 16-án Málta északi részén található Gozo szigete mellett elsüllyesztették.

Az 50 méter hosszú roncs jelenleg nagyon jó állapotban van, törzse nem sérült, a látvány alapján úgy is tűnik, hogy a Karwela minden pillanatban kész visszamenni a felszínre. A látvány fokozása érdekében még egy bogárhátú Volkswagen vázat is a fedélzetére elejére helyeztek, amely népszerű fotótéma.

A teljesen kiürített sétahajó kb. 42 méteren ért földet, pontosabban homokos aljzatot. Legmagasabb pontja sokáig a fő árboca volt, de az valamikor 2012 körül letörött, így most a fedélzeti felépítmény lett a legmagasabb rész, ez kb. 31 méter mélyen található. A roncsot hamar bekebelezte a zöld növényzet, érdekes látni, hogy pár év alatt a hajó világos színről sötét zöldre váltott.

Van még egy érdekes pont a hajó elsüllyeszte körül, ugyanis a helyi búvárklub unszolására nem is egy hajót, hanem egyből kettőt. A Karwela mellett ugyanis az MV Cominoland-ot, egy kisebb méretű teherhajót is leküldtek az aljzathoz. Ez a roncs mintegy 40 méterre fekszik a Karwela mellett. De ha egy biznisz beindul: felbuzdulva ezen hajók sikerén, rövidesen egy újabb követte az első kettőt: ez a MV Xlendi.

A merülést a partról a legkönnyebb megkezdeni, mivel a roncs csak mintegy 80 méterre nyugszik tőle. A látótávolság nyugodt időben egész jó, 10-15 méter, a víz hőmérséklete nyáron 24-25 fok, de lent ez csak 20-21 körül van, így minimum 5mm-es nedves ruha szükséges a merüléshez.

Először a Karwela tatja bukkan elő a homályból. Itt a hatalmas beszálló lépcső a nagy szám, majd egyből jön a szinte teljesen fedett fedélköz hátsó része. A fedélzet néhány részét eltávolították, illetve réseket vágtak rá, hogy könnyebb legyen a hajó belsejébe a bejutás.

A fedélközbe mindenképpen be kell menni, ez a „terület” lenyűgöző. A hatalmas, tágas és teljesen üres folyosókon kabinos, illetve nagy „közösségi terek” találhatóak, amelyekben bőven van hely forgolódni, nézelődni. A fényviszonyok a rengeteg ablaknak köszönhetően zseniális, olyan, mintha sétálna az ember a hajó folyosóján.

A híd, amely a felső szinten van szintén nagy, de ezt is kiürítették, így sok érdekes dolog nem található itt. Ezzel szemben innen vissza lehet jutni a fedélközbe, majd tovább egyenesen a gépterembe, ahol gondosan meg lehet szemlélni a hajó hajdani 2 dízel motorját is több más gépészeti elemmel együtt.

Ha eljutottunk a folyosókon a hajó elejébe, nincs más hátra, mint elúszni a korlátokon túlra a hajó orrához, amely kb. 35 méter mélyen van. Ez is szép látvány, megfelelő hely, hogy megkezdjük a visszautat. A kilátó korlátja felett elúszva célszerű a híd tetején elúszni a hajó felett. Ekkor nézhetjük meg az árboc maradványát búcsúzóul. 

Egy videó a Karwela elsüllyesztéséről:

ez pedig egy jó videó a roncsról: