Térjünk vissza egy röpke látogatás erejéig a csodás Vörös-tengerhez, ezen belül Egyiptom egyik kedvelt nyaralóhelyéhez, Hurghada településéhez. Jelen roncs meglátogatásához nem kell sokat utazni, lévén az őt elpusztító találatot a kikötőhöz közel, kb. 150 méterre horgonyon pihenve kapta a híres egyiptomi-izraeli 6 napos háború legelső napján. Fedezzük fel az El Mina roncsát.
Egy kis történelem: A közel 60 méter hosszú és 8,5 méter széles T-43 osztályú aknakutató hadihajót kifejezetten egyiptomi megrendelésre gyártották az ötvenes évek elején a Szovjetunióban. Szolgálatba állva a Vörös-tenger vizein járőrözött. Az El Mina nem az Aqaba-i öbölben volt a közvetlenül a háború előtt, ezzel szemben a még oly távoli kikötőben is elérte a végzet, egy izraeli gép csapott le rá a villámháború első óráiban 1967 június 6.-án, mely következtében az szinte azonnal elsüllyedt kb. 150 méterre a parttól.
A tat jelenleg 33 méter mélyen fekszik a tenger köves aljzatán, 100-110 fokban a bal oldalára dőlve, a hajóorr 26 méteren van, a roncs legmagasabb pontja kb. 17 méterre van a felszín alatt. A látótávolság megfelelő, általában 10-13 méter között van, de néha ennél kevesebb, mivel egy kikötőben fekszik a roncs. A víz hőmérsékletére nem lehet panasz, még októberben is közel 25 fok van a roncsnál.
Az El Mina viszonylag kis mérete miatt egy merülés alkalmával bőven végig lehet járni a tattól az orrig. A merülést hajóról vagy csónakról szokták kezdeni, egy csobbanás és már a kék homályból elő is tűnik a sötét sziluett. A körút általában a törzs hátsó részénél kezdődik, nagyjából a kis lövegtorony maradványaival egy vonalban. Innen az orr felé haladva az oldalára borult hajó jobb oldalát szép nyugodtan végig lehet nézni aprólékosan.
A nézelődés során sok érdekes dolgot talál a víz alatti kalandor, rengeteg használati tárgy, rúd, kábel van a fedélzeten és a halott korallokból álló „köves” aljzaton. A kémény félig befúródott az aljzatba, de még jól látható, emellett remek tájékozódási pontot nyújt. Itt a fedélzeten a sok „törmelék” között egy hatalmas löveg is látható, majd tőle 5 méterre az orr felé egy másik.
A hatalmas csörlők és aknavető eszközök után a fedélzet „felett” a híd következik, ez is kissé belefordult a talajba, de így is könnyen felismerhető a néhány kerek ablakról és pár nyitott ajtóról. Ezen a ponton még nincs lehetőség behatolni a roncsba, itt ne is próbálkozzon vele senki, mivel az veszélyes lehet. A kommunikációs torony pár maradványa még kivehető a roncs mellett, de már nem sok maradt belőle.
A híd környékén éles szemű megfigyelők 4 különböző méretű légelhárító löveget is felfedezhet, de kapásból csak egyet lehet kiszúrni, ez a híd előtt található, és ez is eléggé be van nőve zöld vegetációval. Az orr felé haladva jön az a pont, amit – a lövegekkel ellentétben – eltéveszteni sem lehet, a bombatalálat helye. Itt eléggé megsérült és kinyílt a törzs, deformálódtak a lemezek, azaz feltárult a hajó belseje.
Ez az a pont, ahol be lehet jutni a roncs belsejébe is, de figyelem: az EL Mina méretét tekintve kívül és belül is kicsi, így a belső járatok szűkek, ráadásul kevés a fény, ezért csak profiknak ajánlják. A szerteszét álló fém lemezek és darabok miatt könnyen megvághatjuk magunkat a beúszás során. Bent keresztül lehet úszni a központi folyosón, be lehet nézni néhány néhai kabinba, majd végül be lehet nézni a gépházba is. Ha sikeresen kikecmergett a búvár a „levegőre”, akkor az orr következik. Az egyik horgony szépen a helyén pihen, ez is közkedvelt fotótéma a búvárok körében.
Visszafele újra elúszva a törzs mellett, észre lehet venni, hogy amíg a roncs orra szinte belefúródott a kövek közé, addig a tat teljesen szabad, minden oldalról meg lehet csodálni a hajócsavart és a tengelyét, továbbá a kormánylapátot is. A tat fölé emelkedve jöhet egy levegő ellenőrzés, majd a lassú emelkedés.
