Jelenlegi főszereplőnk egyben egy kísérletezés tárgya is… Az eddigi gyakorlattól jelentősen eltérve 10-60 éves vas monstrumok helyett egy több, mint 300 éve elsüllyedt hajót mutatok be rendhagyó módon. Angolhon híres hajóroncsai közül elsőként jöjjön egy szinte frissen felfedezett vitorlás hajó, a HMS Resolution roncsa, illetve jelen esetben mondjuk inkább, hogy maradványai. A felfedezés még annyira új, hogy nagyon kevés forrás áll rendelkezésre a hajót illetően.
Egy kis történelem: Egy helyi halász és egy kezdő búvár 2005-ben rákvadászat közben szenzációs felfedezést tett, régi hadihajó maradványaira találtak rá fél mérföldre Sussex partjaitól 9 méteres vízben, melyet azonnal jeleztek a régészeti hatóságoknak Mivel ők nem tudták pontosan, hogy melyik hajó maradványait lelték meg, komoly levéltári nyomozás kezdődött. A Norman Bay környékén a XVII-XVIII század fordulóján több hajó is elsüllyedt. 1690-ben az egyesült angol-holland flotta 3 holland hajója is a tengerbe veszett itt a francia haderővel szemben vívott ütközetben.
A területen megindult feltárás során kb. 45 ágyút, fa hajótörzs darabokat és egy vasmacskát találtak, amely ballasztköveken feküdt, továbbá találtak egy téglaréteget, amely a korabeli hajókonyha kemencéje vagy tűzhelye lehetett. Az ágyúk különböző hosszúságú és átmérőjű mozsárágyúk, teljesen szétszórva fekszenek az aljzaton. A maradványok, és főleg az ágyúk részletes vizsgálata végül igazolta, hogy a maradványok a HMS Resolution hajóról származnak.
Az eredetileg 70 ágyúval felszerelt HMS Resolution az angol hadflotta zászlós hajója volt. 1667. december 6.-án készült el a Harwich-i hajógyárban. Pályafutása során részt vett kalózok elleni expedíciókban, majd került konfliktusba holland (akkoriban németalföldi) hajókkal, amely a III. holland háborút is eredményezte. A végzetes napon 1703-ban, alig másfél kilométerre Prevensay Bay-től lecsapott rá a korszak legnagyobb vihara, az a „Nagy Vihar”, amelynek következtében Anglia azon területén mintegy 8000 ember halt meg. A vihar a hajót nekicsapta egy part-menti földnyelvnek, majd az erősen elárasztott, össze-vissza hánykódó hajót elhagyta a legénység, mielőtt az elsüllyedt.
A roncs kevésbé látványos, mivel a hajótestet szinte teljesen elmorzsolgatta a víz 300 év alatt, de az ilyen maradványoknak is megvan a maga varázslata. A roncs darabjai, illetve az ágyúk 8,5-9 méteres vízben fekszenek, a területen tilos volt a búvárkodás 2009.-ig, majd a kutatások és a feltárás vége fele már előre bejegyzett, csoportos merülésre van lehetőség. A látótávolság nem mondható „karibinek” 4-10 méter csak jó időben, kis áramlás elő fordul a roncsoknál. A víz hőmérséklete a nyári időszakban is csak 15-18 fok, hiába, ez nem trópusi övezet…
A könnyebb víz alatti navigáció és tájékozódás érdekében speciális víz alatti bójákkal vették körbe a maradványokat. A bójákra „kötélpályát” szereltek és így kialakítottak egy búvár útvonalat, mely a kis látótávolság miatt megkönnyíti az érdekes részek megtekintését.
