Hajóroncsok

Most visszatérünk az amerikai felségvizekre és a 85. posztban bemutatott Sea Tiger után ismét egy érdekes víz alatti látványosságot veszünk górcső alá. Ez a roncs nem az a klasszikus „fogjuk a vasat és dobjuk a tengerbe” féle mesterséges zátony, hanem inkább egy figyelemre méltó turista csalogató látnivaló. Mai célpontunk régi korokat idéző alakja és típusa miatt nagyon népszerű Maui szigetén, így tehát bemutatom én is: mai roncsunk a Cartaginian II.

Egy kis történelem: A Cartaginian Németországban készült 1920-ban. Mivel akkor robbanásszerűen fejlődött a technika, hála Istennek a hajó kihagyta a II. Világháborút. Sok időt töltött a tengeren, mígnem 1973-ban átalakították egy 1870-es években épült angol tengerjáró vitorlás, a Marie Sophie tervei alapján. Ekkor kapta meg fém borítását a törzs, átalakították felépítményeit és a turizmus szolgálatába állt.

Több év szolgálat, majd pár év engedélyeztetés és pucolgatás után 2005 december 15-én Hawaii Maui szigeténél, Lahaina partjai mellett kis ceremónia keretén belül elsüllyesztették kb. 800 méterre egy szép korall kert mellett. A gondos előkészületek meghozták a gyümölcsüket, a hajó tökéletes álló pozícióban ért le a fenékre kb. 28-30 méteres mélységben. A horgonyláncokat a hajó mellé a homokba helyezték, ez is emeli a látvány értékét.

A roncs nem nagy, 30 méter hosszú és 3 méter széles, de itt nem a méretben van a szépség, hanem a hajó alakjában, ritkán van lehetősége a búvárnak a régi idők hajóját autentikus környezetben szemrevételeznie. Sajnos a két árboc idővel ledőlt, de sok képpel lehet találkozni még, ahol szépen a test fölé magasodtak… A tatnál egyből a hátsó raktér nyílásával találkozunk, benne elég nagy a rendetlenség, fém lemezek és tárgyak vannak „szétszórva”. Néhol már eltűnt a fedélzet fa része, itt nagy vas rácsot lehet látni.

Ha itt bekukkantunk a rácson keresztül, láthatjuk a hajó motorját és egyéb alkatrészét. A tat alatt láthatjuk a kormánylapátot, amely már kissé a homokba van fúródva, de nem takarja el az apró kis hajócsavart. A tathoz visszatérve átúszva a raktér felett a nagynak szintén nem mondható felépítmények jönnek, amelyeket már kikezdett a sós víz, már csak vázuk, néhol tetejük és faluk egy-egy része maradt épségben. Ettől függetlenül még érdemes benézni a roncsba, egy kabin és a kis híd még óvatosan látogatható. Itt is minden felületet zöld növényi burkolat takar, mint a roncs minden pontját.

A felépítmény elejére rádőlt a hátsó árboc, illetve annak egy része, ezt könnyen ki tudjuk kerülni. A fedélzet viszonylag jó állapotban van, de már itt is hiányos pár helyen, de sok deszkalap még a helyén van. A hajó teljes hosszában láthatjuk a korlát maradványait. A törzs jó állapotban van, idáig még sehol sem látható súlyos sérülés, törés rajta.

Az orr felé közelítve jön az első raktér, amely egy nagy üres területet jelent. Itt a padlóburkolat nagyon egyben maradt, sehol semmilyen törmelék, mintha valaki rendszeresen takarítaná ezt a tágas termet. Az orrhoz érve megérkeztünk a hajó egyik nevezetes pontjához. Az orr fennmaradt formája még mindig csodás, rengeteg képet lőnek itt a búvárok. A két horgony le van engedve, amely pár méterről nagyon jó keretet ad a hajó első részére visszatekintve látható összképnek.

A hajóorrnál célszerű vigyázni, nagyon sok a kötél, acélsodrony, kábel, nem lenne vicces a merülés végén belegabalyodni. A roncsot érdemes a törzs mentén még egyszer körbeúszni, méretei miatt ez nem tart sokáig. Néha ezeket a „sétákat” egy vendég zavarja meg, ugyanis gyakran úszik a roncs közelébe egy turistákat szállító kis tengeralattjáró is, tele érdeklődő arcokkal.