Irány újra a Karib térség, ott most is kellemesen meleg a víz… Ha ez egy bulvár (és nem egy búvár) kiadvány lenne, akkor az lenne a cím, hogy „Rejtély az Antillákon”, de mivel mai célpontunkon nincs semmi rejtélyes, így ettől eltekintek. Az Antillák déli részén fekvő sziget, Barbados fő roncsmerülési attrakciója az S.S. Stavronikita, amely az első mesterséges zátonyok egyike, amelyet búvárok részére, turisztikai csábítás céljából küldtek a tenger mélyére.
Egy kis történelem: A tengeri teherszállító hajó 1956-ban készült el Dánia Helsingor nevű településén. Tevékenységéről nincs sok adat, első tulajdonosa egy pireusz-i görög cég volt, amely egy másik görög cégnek eladta a hajót 1971-ben, a hajó ezen cég tulajdonaként „vesztette életét” viszonylag fiatalon. A végzetes esemény úgy következett be, hogy a hajó cementet szállított Barbados szigetére 1976-ban, amikor a parttól nem messze kigyulladt.
A súlyosan sérült hajót bevontatták a sziget fővárosának, Bridgetown kikötőjébe, ahol két évet várt sorsára hagyva. A második év végén a Görög Kormányhivatal lemondott a hajóról, így a helyi vezetők úgy döntöttek, hogy a hajót idegenforgalmi látványosságként fogják felhasználni. A hajó új életének első napja 1978 november 22.-én jött el, az előkészített SS Stavronikita-t aznap kivontatták Barbados nyugati partjánál fekvő Holetown városával szembe a tengerre, majd robbantással lyukakat ütöttek a törzsön. A hajó 13 perc alatt elsüllyedt.
A 110 méter hosszú és 15 méter széles hajó a nagy erejű robbanást követően meglepően jó állapotban áll a tenger alján, legmagasabb pontja 18 méteren van, a fedélzet átlagos mélysége kb. 25 méter. A hajócsavar 42 méter mélyen található, ebből is adódóan főleg haladó képesítésű búvároknak ajánlják a merülést. A hajó körül enyhe, de néha közepes áramlást lehet tapasztalni, a látótávolság 10-20 méter között váltakozhat.
A roncson jól látszik, hogy a tenger élővilága kezdi bekebelezni, a hajó korlátjain, fedélzetén egyre nagyobb számban telepednek meg színes, meleg égövi tengeri növények, színes szivacsok és „ezer-alakú” korallok. A hajó részei nagyon jól kivehetőek, az orr és a fedélzet nagyon szép látvány, ráadásul be lehet úszni a személyzeti kabinokba és a motorterembe is, bár itt kötelező a lámpa használata. A hajó középső része, amely a legjobban sérült a tűzben, sajnos elkezdett az utóbbi években összedőlni, így 2006-tól hivatalosan sem javasolják a középső részbe történő beúszást, csak a taton és a hátsó részben lehet biztonságosan körülnézni.
A hajó élővilága igazán gazdag, sok hal raj kergetőzik a roncs felett / mellett, és a szokásos barátaink is jelen vannak a roncsnál, úgymint: barrakudák, angolnák és murénák. A könnyen elviselhető 27 fokos víz az egész merülést még nagyszerűbbé teszi…
