Anglia partjaihoz visszatérve most körbejárunk egy szép roncsot, melynek elsüllyedése nem a szokásos módon ment végbe. Mint megannyi hajó a II. VH során, a Persier is torpedótalálatot kapott, mely során az összes gép leállt, a legénység gyorsan mentőcsónakokba pattant és sikeresen eltávolodott az éppen a tenger fenekére süllyedő hajótól. Idáig szokványos a történet, utána azonban egyedivé válik. Ismerkedjünk meg a Persier roncsával és történetével.

Egy kis történelem: Az 1918-ban az angliai Northumberland hajógyárában épült teherszállító hajó angol, majd belga zászló alatt hajózott. Élete során főleg angol és nyugat-európai kikötők között ingázott, a II. VH-ban már felfegyverezve jött-ment ugyanott. Csakúgy, mint az utolsó útján…

1945 február 11.-én Cardiff-ból tartott Antwerpen kikötőjébe élelmiszerrel megrakodva, amikor Eddystone magasságában érte a torpedótalálat. A legénység teljes létszámban a mentőcsónakokban kuksolva hirtelen azt látta, hogy a hajócsavarok újra beindulnak és a monstrum elindult feléjük. A Persier keresztülvágott a menekülők apró flottáján és két csónakot is maga alá gyűrt, mely során 20 tengerész vesztette életét. A sebzett hajó ezután közepes tempóban beleveszett az éjszakába…

Egészen 1960-ig senki nem tudta, hogy hol a hajó, amíg búvárok rá nem leltek a roncsára Plymouth közelében 10 mérföldre attól a ponttól, ahol utoljára látták. A 125 méter hosszú és 16 méter széles Persier a bal oldalára dőlve nyugszik 31 méteres mélységben az aljzaton. A zord körülményeknek hála a hajó törzse már beszakadt, több helyen összeomlott, darabjai kissé szétszóródtak a fenéken.

Merülés elején, amikor a roncshoz ér a búvár első látásra csak egy nagy halom fémet lehet látni, melyen néhol vékony, máshol vastag zöld patina alakult ki az évtizedek alatt. A roncs részei nehezen felismerhetőek első alkalommal. A látótávolság általában jó (10-13 méter), mivel a Persier egy viszonylag nyugodt öbölben fekszik. A hajó törzs lemezei mindenhol megtalálhatóak, rengeteg alkatrész és cső fekszik a homokban.

Ettől függetlenül néhány része jól felismerhető. Ilyen például a tat, amely szinte egy ép darabban található a roncs végén a kormánylapáttal együtt. A roncsmező felett úszva látható, hogy a törzs egy része a hajó néhai alján elég hosszan még egyben van, ez „mesterséges barlangot” képezve borul rá a többi részre. Ebbe a 10 méter hosszú részbe be lehet úszni, mivel itt meglepően jó állapotban maradt meg néhány folyosó. A törmelékek alatt, illetve között itt látható a hátsó főárboc.

A törzs közepe felé haladva rengetek néhai alkatrész köszön vissza a vízi „vastelepből”, láncok, fedélzeti merevítő gerendák, néhány cső, melyeken még jól kivehetőek a csapok is. A törzs közepén a roncs legjellegzetesebb része található: a két nagy és egy kisebb gőzkazán. Ezek szinte teljesen sértetlenek, jó tájékozódási pontot nyújtanak a kalandozó búvárnak. 

A hajó orra irányában folytatódik a szokásos kép, fémlemezek és alkatrész darabok követik egymást. Az egyetlen eltérő dolog a törzsből kifele a homokba dőlt első árboc, amely itt nincs a romok alatt, így egész jól körbejárható. Az orr előtt egy jó nagy csörlő bukkan elő, majd az orr szintén összeomlott alakjának látványával búcsúzik a roncs…