Térjünk vissza a hűvös Albionba, ahol a II. VH egyik szereplőjét látogatjuk meg a mostani kirándulás során. A háború az elsüllyedésének idején a vége felé tartott, Európának nagy szüksége volt minden utánpótlásra a harcok gyors lezárásához. Sajnos azonban a leharcolt kontinensen nem volt megfelelő kapacitás a szállításra, mert a hajók gyorsabban süllyedtek, mint épültek, így minden újítással időt és életet nyertek a mérnökök a háború ezen szakaszában. Ilyen fejlesztés eredménye mostani roncsunk is, a dallamos nevű SS James Eagan Layne.
Egy kis történelem: A hajó New Orleans-i Delta Shipbuilding Co. hajógyárban lett összeszerelve az Egyesült Államokban 1944-ben. A hajót tengeri teherszállításra tervezték, erre megfelelőek voltak méretei, 134 méter hosszú és 17 méter széles volt. Mivel nagy hiány volt megfelelő szállítóhajókban, így egy halom mérnöki újítás révén a gyárban szinte csak női munkaerőt igénybe véve össze tudtak hegeszteni egy ilyen monstrumot 24 óra alatt. A hajó a dolgos kezek szorgos munkája ellenére is csak egy évet töltött a víz felett, ami miatt létrejött, az el is pusztította.
A végzetes napon – 1945 március 21.-én – a hajó egy konvojt részeként utánpótlást, alkatrészeket szállított a wales-i Barry-ből a belgiumi Gent-be, amikor 12 mérföldre Pylmouth-tól, Anglia déli részén lévő Whitsand öbölben, Cornwall-nél megtorpedózta az U-399-as számú német tengeralattjáró, súlyosan megrongálva a hajótörzs jobb oldalát. A hajót a partnak vezették, ahol az alacsony vízben elsüllyedt, de a legénység mind a 69 tagja megmenekült. Közben, a hajózási útvonal biztosítása érdekében a hidat és az árbocokat a levágták a törzsről és a hajó bal oldala mellé helyezték a víz alá.
Érdekes apróság még a ronccsal kapcsolatban, hogy az SS James Eagan Layne-től keletre 540 méterre süllyesztették a víz alá a 113 méter hosszú HMS Scylla fregattot 2004 áprilisában, mint mesterséges zátony. Ezt a hajót is be fogom mutatni egy későbbi bejegyzésben.
Az SS James Eagan Layne roncsa 24 méter mélyen, álló pozícióban ért homokos tenger feneket. A roncson merülve látható, hogy a jobb oldal kezd összedőlni, ettől függetlenül az 1. és 2. raktérbe könnyen be lehet úszni, mivel évek alatt a víz itt-ott kinyitotta a roncsot. Bár a hajó rakományát egészen 1967-ig szedegették ki a vízből, de a raktérben még mindig látható néhány vasúti kerék és egyéb szállítmány. A motortérben sok lehullott roncsdarab van, így ez kevésbé látványos.
A hajótörzs, a gerinc jól egyben van, de a tat szinte már elmorzsolódott az 5. raktér magasságában, ez a rész tele van roncs törmelékkel, ezáltal veszélyes területnek számít. A hajótörzs közepe felé 3 méterre az aljzattól van egy nagy rés a bal-oldalon, itt könnyen be lehet jutni a 3-as raktérbe. A látótávolság is több mint megfelelő, 10 – 20 méter között van. A nagy terek, a biztonságos menekülő útvonalak ellenére 2011 júniusában 3 búvár eltévedt a roncsban, közülük az egyik sajnos meghalt.
További információk és képek a roncsról elérhetőek a fenti képre kattintva. Lent egy jó videó a roncs merüléséről és még pár jó kép a roncsról...
