A mai bemutatónk főszereplője a mediterrán térség nyugati részében nyugszik, közel a francia partokhoz. A roncs történetét megismerve láthatjuk, hogy hadihajók nem csak a háborúkban vesznek oda, már a gyakorlatozás is veszélyes lehet rájuk nézve… Egy ilyen balul sikerült „akció” következtében süllyedt el több, mint 100 éve az akkori francia hadiflotta egyik hajója, az Espingole.

Egy kis történelem: A hajót 1899-ben kezdték el építeni másik 31 ugyanilyen Durandal osztályú rombolóval együtt a franciaországi Le Havre város Normand A. (Chantiers & Ateliers Augustin Normand) hajógyárban. A gőzhajtású hadihajót több fedélzeti ágyúval, löveggel és két torpedóvetővel szerelték fel, gőzmotorja jóvoltából 26 csomós sebességre volt képes. A fiatal hajót török vizekre vezényelték, majd a Földközi-tenger francia részén teljesített szolgálatot. Itt is érte a vég 1903-ban.

A végzetes napon a flotta egy része különböző gyakorlatokat tartott Toulon előtti területen, amikor a formáció tagjaként az Espingole teljes sebességgel rárohant a „Sec de Taillat” zátonyra, melyet a mögötte jövő Epée hajó éppen, hogy el tudott kerülni.

A zátonyon ragadt hajóról leszerelték a fegyvereket, majd a Hallebard romboló elkezdte bevontatni Cavalaire partjára, de már nem értek el odáig: az Espingole kb. 800 méterre a céltól lassan elkezdett süllyedni, majd miután elszakította a vontatókötelet, el is merült a part menti vizekben.

A 65 méter hosszú és 6 méter széles, acélborítású torpedóvető romboló jelenleg 39 méteres mélységben fekszik az öböl alján, a fedélzet maradványa kb. 30 méteren van, így főleg haladó vagy technikai búvároknak ajánlatos meglátogatni a roncsot. A tengerben töltött hosszú idő miatt a hadihajó már nem nagyon emlékeztet régi szépségére, a törzs sok része inkább csak sejthető, mint látható.

A kissé deformálódott hajó fém borítása már lejött a törzsről, a puszta váz jól kivehető. Merülés során az orr rész tűnik fel elsőként, amely viszonylag egyben vészelte át a környezeti megpróbáltatásokat. A tat felé haladva láthatjuk a gőzkazánokat, a hatalmas gőzmotor néhány darabját, majd tovább haladva a hajó kéményének egy nagy része is jól kivehető.

A roncs belsejébe könnyen be lehet úszni több oldalról is, meg lehet tekinteni a gépház maradványait és a hozzá kapcsolódó hatalmas és kiterjedt csőrendszert is. A tat szinte teljesen szétesett, a sok fém alkatrész között a homokban nagyon sok szén téglát lehet látni.

A merülés nagyon kellemes a meleg víz (kb. 23 fok nyáron a roncsnál) és a kitűnő látótávolság (jó időben 10 – 20 méter) miatt.Az állatvilág nem annyira gazdag, mint a Földközi tenger délebbi részén, itt nincsenek nagy létszámú halrajok, illetve hatalmas testű magányos strázsák.

Ezzel szemben a rengeteg színben tündöklő szivacsok és más növények egymás hegyén-hátán élnek a roncs fém felületein, olyan hatást elvére, mintha egy vicces kedvű művész újra festette volna a hajó egyes részeit.