Az elmúlt években munkám során néhányszor megfordultam a Bajorország déli részének egyik legszebb tóparti településén, Lindau-ban. Gyakran elgondolkodtam a Bodeni-tó mellett sétálgatva azon, hogy ebben a három ország által határolt tóban vajon milyen hajóroncsok lehetnek. Egyszer aztán nem felejtettem el és a neten utánanéztem a dolognak… Legnagyobb meglepetésemre egy hírességet rejt a tó 39 méteres mélységben a tó svájc részén: a legrégebbi épen maradt lapátkerekes gőzhajó nyugszik itt.
Egy kis történelem: A hajót 1854-ben Zürich-ben építették fel és bocsájtották vízre egy pár tóval arrébb (Lake Neuchâtel). 7 év múlva vesztére eladták, így szárazföldön keresztül átkerült Lindau-ba. Azért vette meg Lindau városa, hogy pótolni tudja „Ludwig” nevű utasszállítóját, amely 1861-ban összeütközött a tavon a „Stadt Zürich” hajóval és elsüllyedt.
3 évvel azután, hogy szolgálatba állt új helyén, sajnos a Jura sem úszta meg szárazon kettejük találkozóját. 1864. február 12.-én szokásos útján (épp a Konstanz – Lindau útvonalon járt akkoriban Romanshorn érintésével) hatalmas ködben kellett navigálnia a személyzetnek. Körülbelül 11 óra lehetett, amikor a számtalan kiáltozás és kürtjelzés ellenére sem tudták megakadályozni, hogy Münsterlingen partjainál a Stadt Zürich össze ne ütközzön velük.
A 46 méter hosszú, majdnem 10,5 méter széles acéllemezzel megerősített fából készült gőzhajó könnyűnek ítéltetett és mindösszesen 4 perc alatt elsüllyedt. Ennek ellenére kész csoda, hogy csak egy matróz sérült meg súlyosan, a legénység többi tagja a fedélzeten tartózkodó összes utas után sértetlenül elhagyta a hajót. Őket a sértetlen Stadt Zürich hajó vette a fedélzetére.
Mellékesen jegyzem meg, hogy szerencsétlen Stadt Zürich tortúrája itt még nem ért véget. Néhány hónappal az eset után újra résztvevője volt egy kis incidensnek, melynek eredményeképpen sikerült a „Stadt Lindau” gőzösbe beleszállni. A helyieknek ennyi elég is volt az elátkozottnak vélt Stadt Zürich-ből, mondogatták is, hogy el kellene már adni Dániába, mert egyedül több hajót süllyesztett el, mint a komplett dán haditengerészet.
Na de térjünk vissza a Jura történetéhez. 1953-ban egy lelkes amatőr egy II. VH-s repülőgép roncsait kutatgatta a vízben, amikor is véletlenül rálelt a közel 40m mélyen található hajóra. Ekkor még ez nem lett hír a helyi sajtóban, így el is felejtették a roncsot és a történetét. Ez csak 1976-ig tartott, akkor ugyanis újra felfedezték. A hajó, amelyet azóta a búvárok „európai legismertebb édesvízi roncsként” ismertek, szinte egyenesen fekszik a tófenéken.
A víz hőmérséklete eléggé alacsony egész évben, így mindenképpen száraz ruha javasolt a merüléséhez és mivel a látótávolság eléggé alacsony, így ezt a roncsot nem javasolják kezdő búvároknak. Ráadásul a hajó tatját iszap borítja, amely akkor került a roncsra, amikor véletlenül ide hordták az iszapot a Kreuzlingeni kikötő kotrási munkái során. Csak a vak szerencsén múlott, hogy nem temették be teljesen.
A roncs nagyon szép állapotban maradt meg a víz alatt töltött több mint 150 év ellenére. Bár már néhány belső rész látogatását nem ajánlják, a fedélzeten keresztül sok érdekes részt lehet megnézni a roncson. Ilyenek például az épségben megmaradt lapátkerekek a fedélzet két oldalán, a gőzgép egyes részei, illetve a híd megmaradt szerkezete.
Itt található egy videó is a roncsról:
Itt pedig a Jura roncsából felhozott tárgyakat lehet nézegeti.
forrás: nies.ch
