Mai célpontunk az Adria egyik legérdekesebb roncsa, amely számunkra is elérhető távolságra van. Méretét tekintve a hatalmas fémszigetek mellett ez a roncs szinte eltörpül, ezzel szemben villámgyorsan szórta a halált, továbbá gyilkos erővel rendelkezett. A csupán 32 méter hosszú és 5 méter széles hajóval megegyező típusú naszád süllyesztette el a Szt. István csatahajót is. Járjuk most körül az S-57 nevű torpedóvető gyorsnaszádot.

Egy kis történelem: A hajót a németországi Vegesackban gyártották a Lurssen F. - Fr. Lürssen hajógyárban. A kifejezetten hadi célokra épített naszádra 2 torpedóvetőt építettek, továbbá fedélzeti gépágyúval is felszerelték. A hajó fém vázát fával borították és 3 dízel motorral tették villámgyorssá. A II. VH-ban gyorsan elterjedt ez a típus, mivel a kis hajó kis idő alatt súlyos csapást tudott okozni az ellenségnek. Mint ez a hajó is, egészen 1944 augusztus 19.-ig…

Aznap hajnalban az S-57 több más német naszáddal az oldalán tűzharcba keveredett angol hajókkal. A mi hajónk hamar találatot kapott és kigyulladt. A kapitány belátta, hogy nem tudja a sérült hajót megmenteni, így beparancsolta a megmaradt legénységet a mentőcsónakokba és fél 5 körül Dubrovnik-tól kb. 50km-rel északra, a Peljesac félszigeten a part közelében felrobbantatta a hajót.

A roncs jelenleg egy kissé a jobb oldalára dőlve álló pozícióban nyugszik az aljzaton egy enyhe lejtőn. A hajóorr 20, a tat már közel 40 méteren van. A felső fedélzet 26-27 méter mélyen található. A roncs körvonala már 5 méter mélyen jól látszik, tovább ereszkedve a kristálytiszta vízben teljes egészében belátható az egész törzs.

A hajó orrától indulva még majdnem 70 évvel az elsüllyedése után is láthatjuk a két torpedó vető nyílást. A fa borítás már rég „lekopott”, a hajó teste így már egy fém csontvázra hasonlít. A hajó törzse mellett úszva könnyen be lehet nézni így a roncs belsejébe, többek között jól kivehető a gépház és a benne lévő 3 motor maradványai is, vagy például a legénységi szállás is, ez utóbbiba be is lehet úszni. Szép látványt nyújtanak a lila és narancs színű szivacsokkal benőtt alkatrészek, illetve törzs elemek.

A tat is meglepően jó állapotban van, főleg a rajta látható az ég (vagy csak a hőn áhított felszín) felé mutató légvédelmi ágyú, amely mellett sok búvár előszeretettel pózol egy pár kép erejéig. A tat körül pár fém tárgy és eszköz hever a homokban, ezeket is érdemes megvizsgálni közelről. A fedélzete felett visszaúszva láthatunk még két torpedót is a fedélzethez rögzítve. A roncs védett „területnek” számít, így csak engedéllyel rendelkező helyi búvárral vagy búvárbázissal lehet rajta merülni.

piefkétől érkezett az alábbi pontosítás:

A Szent Istvánt egy olasz tervezésű-gyártású torpedóvető motorcsónak, a MAS-15 süllyesztette el. (Link, fotók itt: wwimodeller.co.nz/category/walkarounds/3-sea-war/page/2/ - az utolsó képen, egy tablón, maga a Szent István elsüllyesztése is látható.) A MAS osztályú hajók, mint írtam, motorcsónakok voltak, tehát nem tartoztak a naszád-hajóosztályba, sőt: az egyes bevetésekkor éppen egy-egy "igazi" naszád vontatta a MAS-okat a bevetési cél közeléig. Ennek oka a MAS-ok rövid hatótávolsága volt: csak kevés üzemanyagot tudtak magukkal vinni a kis, könnyű motorcsónakok.

Még egy kép, egy vázlat a hajó felépítéséről, majd alatta egy videó is látható: