Most visszajövünk a közeli vizekre és megcsodáljuk kis hazánkhoz feltehetőleg a legközelebb található komoly roncsot, melyet valószínűleg sok honfitársunk közelről is megnézett már magának. Jelen úti célunk normál életének egy vihar vetett véget, s vele együtt vállalt sorközösséget kapitánya is. Mai roncsunk a Peltastis.

Egy kis történelem: Az eredetileg is teherszállító hajónak tervezett hajót 1952-ben csúsztatták a vízbe a németországi Almshorn-i W. Kremer & Sohn hajógyárban. Eredeti neve Alsterpark volt, de az utolsó évében már mint Peltastis rótta a vizeket. Főleg a Földközi tenger adriai és keleti részén vitte az árut ide-oda, csakúgy, mint az utolsó, végzetessé váló napon.

1968. január 7.-én éjszaka a hajó egy erős vihar miatt Krk sziget keleti része és a szárazföld közé menekült. Mivel a szorosban közel került a parthoz az erős hullámzásban, így megpróbált lehorgonyozni Crikvenica körül. A heves hullámok miatt a horgonyok nem tudták tartani a Peltastis-t, ennek következtében az elszabadulva többször nekicsapódott a sziget szikláinak Silo mellett és hajnalban elsüllyedt.

A legénység 8 tagja veszett oda. A következő napokban az összes halottat megtalálták a hatóságok, de Belesis kapitány teste nem került elő. 6 hónappal a baleset után helyi kedvtelési búvárok látogatták meg a roncsot és jelentették, hogy egy emberi alakot látnak a kormányra hajolni. Belesis – mint a régi idők kapitányai – nem volt hajlandó magára hagyni süllyedő hajóját.

A 60 méter hosszú és 9 méter széles roncs 33 méter mélyen fekszik a sziklák előtt, legmagasabb pontja az árbocnál van, ez 6 méterre van a felszíntől. A merülést általában a partról szokták kezdeni, mivel a roncs kb. 50 méterre nyugszik a mélyben. Kisebb-nagyobb halrajok úszkálnak folyamatosan a fedélzet és az árboc körül.

Az ereszkedést legtöbbször az árbocnál kezdhetjük, már pár méterről jól látszik a tökéletes állapotú roncs teljes hosszában. A zöld növényzet sok helyen elborította a hajó testét, ez igaz a teljes fedélzetre és a hídra is. A két raktérbe könnyen be lehet úszni, de sok érdekességben ne reménykedjünk, a hobbi búvárok már szinte minden mozdíthatót elvittek a roncsról.

Az orr felé indulva egy csörlőig jutunk, ott már az orr következik, ahonnan már a horgonylánc is hiányzik. Itt vissza lehet fordulni, hogy a kormányálláshoz jussunk. A kormányfülke kicsi, be lehet jutni, de többen egyszerre ne próbáljanak ide bejutni. A fülke mögött a kémény a fő látványosság, ha ezt körbe járjuk, már a tathoz érkezünk. Egy kisebb fülke is található itt, majd le lehet ereszkedni a hajócsavarhoz, amely 33 méteren van.

Innen a törzs mellett emelkedve be lehet nézni a kis fedélközbe, de bemenni már nem érdemes, mivel itt már kevesebb a természetes fény. Miután itt végzett a búvár, minden valószínűség szerint marad még egy kis levegő, hogy emelkedés közben visszanézve a hajóra tisztelegjen a kapitány emléke előtt.