Hajóroncsok

Most újra egy olyan roncs következik, amely sohasem lett volna híres, ha nem kerül a tenger mélyére. Mivel szinte egyáltalán nincs múltja és valószínűleg semmi érdekes nem történt vele normál élete során, így csak a kimondottan szép jelenével tudunk foglalkozni. Törökország egyik nevezetes roncsát, az MV Monem-et látogatjuk meg ez alkalommal.

Egy kis történelem: Ez a rész most kissé üresen marad, csak annyit lehet tudni a hajóról, hogy M/V Claus GRIMBART néven szállt vízre 1956-ban a németországi Rendsburg-ban. Hogy mit szállított és hova, azt homály fedi, de azt tudjuk, hogy szír zászló alatt teljesített szolgálatot utoljára. 2004-ben ócskavasnak eladták és szét akarták bontani, de a Monem ellenállt… Útban Aliağa –ba a bontó felé a Monem és az azt vontató hajó viharba került, a vontatókábel elszakadt, mely következtében a Monem nem messze Dalyanköy-től elsüllyedt.

A 70 méter hosszú teherszállító hajó kissé a bal oldalára dőlve áll jelenleg is az aljzaton, a legmélyebb pontja a hajócsavarnál van 18 méterre a felszín alatt, a legmagasabb pontja ezzel szemben kb. 10 méteren van. A hajó testét már belepték a vízi népek, de mivel még nem sok időt töltött a tenger fenekén, így minden része, részlete jól kivehető.  A hajállomány is jelentős lett, látszik, hogy pár év alatt rengetek tette át lakhelyét ide, az "új zátonyhoz". A törzs szinte sértetlen, az árbocok, a fedélzet nagy része és a hajócsavar mind a helyén van. Ez utóbbi a hajólapáttal együtt szépen, mondhatni idilli hangulatban félig betemetve pihennek a homokban.

A Monem egy érdekes roncs, mivel élőállat szállítására volt kialakítva. Ez az egyedi felépítés egyből észrevehető, amikor az árbocok mellett süllyedve megérkezünk a fedélzethez, ugyanis a hajó nagy területén állatterelő karámok vannak építve. Ez úgy néz ki, mint egy vaskerítésből kialakított útvesztő… A törzs közepén le van engedve egy létra, amellyel az állatokat a fedélzetre terelték anno…

A hajóorr a szokásos arcát mutatja, csörlők lánccal, növényekkel, fém darabokkal, ahogy illik. Az orrtól a híd felé haladva felső fedélzeten sok-sok vas terelő felett kell elúszni az árbocok tövei mellett, amíg elérünk a hídig. A híd teljesen üres, viszont tágas, a sok ablaknyílás miatt megfelelő mértékű fény jut be a roncs belső járataihoz is. Belül még érdemes benézni egy-két kabinba, de kb. összesen csak ennyi a benti látnivaló. Ez azért van így, mert a hajót már elsüllyedése előtt tisztára pucolták, kiszereltek belőle minden értékes eszközt, berendezést...

A híd alatt húzódik a fedélköz, itt mindkét oldalon egész jól végigúszható folyosó található, célszerű egy teljes kört menni a hajó körül, a kis mélység miatt bőven belefér a merülési időbe. A híd előtt találhatóak a kémények, amely közül egy már kissé bedőlt. A híd tetején egy jó állapotú, korláttal ellátott „terasz” található, rajta két kisebb méretű csörlővel.

Mivel középen a fedélzet egy része hiányzik, így könnyen be lehet nézni a rakterekbe is, ahol állattartó részek voltak kialakítva hajdanán. A raktér tágas, szintén jól megvilágított, ami amúgy az egész roncsra jellemző. A látótávolság jónak mondható, 10-15 méter, a víz hőmérséklete a roncsnál nyári időszakban kb 23-24 fok, így a Monem a kezdő kalandorok számára is ideális gyakorlópálya.