Ebben a téli, hűvös, trutyis időben úgy gondoltam, hogy jó lenne ismét melegebb vizekre evezni, így a mai utazásunk egy karibi kis sziget dél-nyugati csücskéhez vezet. Grenada bővelkedik mindenben, amire mi innen mindig is vágytunk: kellemes időjárás, gyönyörű tenger, boldog emberek és persze rengeteg merülhető roncs… Most körbejárjuk az apró sziget hatalmas nevezetességét, a 181 méter hosszú utasszállító, az MV Bianca C. roncsát.
Egy kis történelem: A hajót még közvetlenül a II. Vh előtt, 1939-ben kezdték el építeni a dél-franciaországi Construction Navales de la Ciotat hajógyárában. A 400 utas szállítására tervezett hajót 1944-júniusában vízre bocsájtották, de még ekkor sem állt készen a tengeri munkára, így egy Marseille közeli kikötőben pihentették, ahol augusztusban egy német tengeralattjáró megtorpedózta. Csak 1949-re javították ki a sérüléseket, így ekkor kezdődött igazi tengeri karriere. A Csendes Óceán vizeitől egészen a karibi térségig jött és ment, turistákkal és néminemű teherrel a fedélzetén. Néhány tulajdonos-váltás után 1959-ben egy olasz társaság vette meg a hajót és egyből átnevezték a tulajdonos egyik lánya után Bianca C.-nek. Innentől kezdve Olaszország és Venezuela közti útvonalon jár, érintve pár Karib szigetet is.
A végzetes pillanat is ezen az útvonalon következett be. 1961 Október 22.-én a Bianca C már a végső kikötésre várva lehorgonyozott St. George külső kikötőjében, amikor reggel fél 10-kor egy hatalmas robbanás rázta meg a hajót, mely után tűz ütött ki az alsó szekcióban. A mentés szerencsére sikeres volt, egy kivételével minden utas és a személyzet összes tagja ki tudott menekülni épségben a hajóról, ezzel szemben a kiterjedt tűz miatt az oltás már kevésbé volt az, egy személy megégett az oltás során, majd a kórházban meghalt. A Bianca még 2 nap múlva is intenzíven égett, így egy másik hajó, a HMS Londonderry kötélre kapta és kivontatta a tengerre, ahol az még aznap, 1961. Október 24-én elsüllyedt.
A merülés a roncsnál nem egyszerű kirándulás, a mélység miatt nagyon körültekintőnek kell lenni, a hajó legmélyebb pontja kb. 52 méteren van, a legmagasabb pontja pedig 30 méteres mélységben érhető el, emellett néha erős áramlatok is vannak a mélyben, így kezdő búvárokat le sem visznek a helyi búvárvezetők. A hatalmas roncs - melyet stílszerűen a Karib tenger Titanic-jának neveznek – álló pozícióban érte el az aljzatot. A kötél mellett ereszkedve tapasztalható, hogy a látótávolság a mélység miatt kissé korlátozott, a roncsnál jó esetben lehet kb. 12-16 méter is.
Mivel a roncs nagyon nagy, így fényképezgetés miatti megállások nélkül egy normál egy palackos merülés során éppen, hogy végig lehet úszni a roncs felett teljes hosszában. A hajótörzs áll, mint az előbb írtam, de a süllyedés során a 18.000 tonna rásegített a tengerfenékre történt becsapódásnak, ráadásul a sok vihar is húzta-vonta a roncsot a mélyben, így a tat rész szinte “letörve a törzsről” az oldalán fekszik. Itt egy komoly törmelékmező keletkezett tele tengeri növények által ellepett acél törzs-lemezekkel, csövekkel és egyéb, anno a hajó vázához tartózó fémdarabbal. A hajócsavart már ne keressük, évek során számos “leletmentő” akció volt a roncson, így azt már kiszerelték és eladták.
A felépítmények felé haladva rengeteg ablakon be lehet nézni, esetleg be is lehet úszni. A kabinok között folyosót azonban csak képzett roncsmerülők nézhetik meg, mivel kevés természetes fény szűrődik be kintről, és a sötét, szűk helyeken még lámpával is könnyen el lehet tévedni. A belső kabinokban még mindig lehet találni bútorokat egymás hegyén-hátán, továbbá fel lehet még ismerni különböző használati tárgyakat is a közös helységekben. A roncs középső részének tetején még “szinte” tökéletes állapotban látható a fedélzeti medence, amely még most is tele van vízzel…
A kémény természetesen már összeomlott, ahogy a két árboc sem áll már a helyén ennyi idő után. A taton kívül a roncs több része is sok helyen felismerhetetlenné vált a három napig tomboló tűz és a több mint 50 víz alatt töltött év miatt. Ha a felépítményeken túl úszunk a tat felé, láthatóvá válik az első árboc helye, illetve egy raktárnyílás is, amibe könnyen be lehet úszni. A tattal ellenben a hajó orra nagyon jó állapotban van. A horgonyok láncait még a rátelepedett növények ellenére is könnyen fel lehet ismerni a csörlőkön, amire feltekerték hajdanán útban a hajó utolsó útja felé.
Több kép és információ: itt
itt egy videó is a roncsról:
