Egy júliusi napon kedves barátom megkérdezte: nincs kedved elvégezni velem együtt egy búvár tanfolyamot? Mivel addig csak a TV-ben láttam "békaembert" (milyen borzasztó szó ez a búvárra...), de vonzott a kihívás, így rövid gondolkodás után rá is vágtam, hogy ok, megyek.
Az első merülések során egyszer csak a kékségből előtűnt egy kontúr, amely kis idő múlva egy hajóvá vált, egy ember alkotta szoborrá, amit a múlt hagyott ott. Vagy a tenger vagy az ember küldte le oda, majd a pusztulásából új élet született. Ott, akkor nagyon lenyűgözött a látvány, annyira, hogy eldöntöttem: ha tudok, hajóroncsokat fogok "merülni".
Mivel sokat mozgok könyvek között, így elkezdtem olyan könyveket keresni, amely hajóroncsokkal foglalkozik. Téli esténként bújtam a könyveket, elolvastam a történetüket, a neten pedig próbáltam képeket is nézni, amely néha nem ment könnyen (vagy kevés kép állt rendelkezésre, vagy egyáltalán nem volt). Ekkor döntöttem el, hogy készítek egy hajóroncsos blogot, hátha rajtam kívül van más olyan furcsa hobbival megáldott ember, akit érdekel a téma, és szívesen nézeget érdekes képeket roncsokról, illetve küld pár képet és pár sort esetleg saját élményeiről.
Blogra fel, vízbe le, vessük be magunkat a roncsok közé!
Üdv: D.
