Térjünk vissza a Vörös Tengerre, ahol még rengeteg hajó vár ránk a víz alatt. A mai roncs minden esetben egy kettős érzést ébreszt az emberben, egyrészt a roncs nagyon érdekes a rengeteg rajta fellelhető autó és egyéb kisebb-nagyobb használati tárgy miatt, másrészt a hajón emberek utaztak, és közülük nagyon sok, ezen használati tárgyak tulajdonosai közül több is – az életét vesztette a tragédia során. A mai poszt a Vörös Tenger egyik „új” roncsát, a Salem Express kompot mutatja be.
Egy kis történelem: A hajót 1964-ben, a Franciaországban működő „Constructions Navales et Industrielles de la Mediterranee” hajógyárban készítették el, La Seyne-ben. A 100 méter hosszú és 18 méter széles hajó ugyanolyan „felhajtós – lehajtós” (angolul Roll-on/Roll-off, rövidítve: RORO) komp volt, mint a 25. posztban tárgyalt Ciprusi roncs, a Zenobia. A hajót 4X8 dugattyús dízel motor hajtotta. A Salem Express eredeti neve a Fred Scamaroni volt, ez évek során sokszor változott, először Nuits Saint George-ra, majd átkeresztelték Lord Sinai-ra, később Al Tahara-ra és 1988-tól lett a neve Salem Express. Az 1990-es évek elejétől az egyiptomi Safaga és a szaud-arábiai Jeddah kikötője között szállította az utasokat és a járműveket, csakúgy, mint a végzetes napon.
A végzetes nap 1991 december 17-én volt, amikor is hajnalban Jeddah-ból jövet a hajó egy vihar közepén teljes sebességgel nekiment a Hyndman Reef zátonynak Safagától dél-keletre. Az orrészén található ajtó az ütközés hatására lenyílt, így a beömlő víz miatt a hajó percek alatt elsüllyedt rengeteg alvó emberrel és járművek tömegével a fedélzetén. Hivatalosan 470 ember életét követelte a baleset, de valószínűleg ennél jóval többen vesztek a tengerbe. A mentést nagyon megnehezítette a vihar és a korom sötét, de a Safaga-i kikötőből és a környék vizeiről rengeteg ember sietett a bajban lévő hajó segítségére.
A roncs a zátony lábánál, 30 méteres mélységben nyugszik a jobb oldalára dőlve. Sokáig csak a kinyílott ajtón, illetve a fedélzeten keresztül tudtak a búvárok a hajóba behatolni, de 2008 nyár elején egy erős vihar következtében lenyílt a hátsó felhajtó rámpa is, így már biztonságosabb a beúszás, amely nem tilos. Sok személyes tárgy hever az aljzaton, illetve a hajóban szerte-szét, bőröndök, rádiós-magnók, TV, ruhabálák, gyermekbicikli és persze autók és teherautók, amikhez nem illik hozzányúlni. Sajnos nem minden búvár tartja be ezt az íratlan szabályt, így sok személyes tárgy egyszerűen eltűnt az évek során.
A hajó bal oldala 12 méterre van a tengerszinttől, de szinte már az egész hajó körvonala a merülés elején is tisztán kivehető. Az étterem, a híd és a felsőbb fedélzetek mind könnyedén megnézhetőek, de vigyázat! Mivel minden 90 fokkal el van fordulva, így könnyen megzavarodhat a búvár. Beúszva az étterembe láthatjuk, ahogy az asztalok még mindig a fedélzethez rögzítve állnak a helyükön, és a mennyezet nagy része már beszakadt. A hajó nagy emblémájával díszített két kémény mellett 2 egész jó állapotban lévő mentőcsónak fekszik a homokos aljzaton. Érdekes látvány még a híd, ahol az irányító műszerek egy része még mindig látható, viszont az ablakok nagy része már ki van törve.
A hajó felszín felőli oldalán található több olyan bejárat, amelyen keresztül be lehet hatolni a hajó belsejébe, kabinjaiba, folyosóiba és le a motor-, illetve a raktérbe. Ez a behatolás már csak képzett, megfelelően felszerelt roncsmerülőknek ajánlott a szűk helyek, a tájékozódási nehézségek és a természetes fény teljes hiánya miatt. A roncsnál a nyári hónapokban 22-24 fok van, áramlat nincs, vagy ha van, akkor elhanyagolható. A látótávolság szokásosan jó, 15 –
Videó a roncsról:
Még pár kép a roncsról:
