Mostani bejegyzés alkalmával visszatérünk a Csendes-óceán egy kis szigetcsoportjához, ahol a II. VH. egyik legádázabb csatái zajlottak és ennek nyomán itt jött létre ezen szörnyű háború egyik legnagyobb és legnépesebb hajó és repülőgép temetője. Mai célpontunk is rosszkor volt rossz helyen és lett e víz alatti látványosság része hetven évvel ezelőtt. Járjuk körül közelebbről a japán Gosei Maru hajóroncsot.
Egy kis történelem: A nevezett
A híres Hailstone hadművelet mint egy tomboló vihar csapott le Mikorónézia egy, azóta híressé vált területén, a Truk Lagúna partjainál horgonyzó, sebeiket nyalogató ellenséges hadiflottára. A több hullámban véghezvitt légicsapások során a japán tengeri flotta jelentős része veszett oda az 1944. Február 17.i napon is, ezek egyike volt a Gosei Maru is, amely éppen dugig volt pakolva torpedóval és különböző robbanó anyagokkal.
A hajó csak egy találatot kapott, de szinte azonnal elsüllyedt a part közelében. A pozíció, amit felvett, eléggé egyedire sikeredett, hiszen egy lejtőn állt meg úgy, hogy a tat már a felszínről is jól látható, csupán
1976-os évben és 1977 tavaszán baljós árnyék vetült az idilli környezetre, hiszen az addig szinte elfeledett roncs hírtelen életjeleket adott magáról, méghozzá nem is akármilyet: több robbanás is bekövetkezett a mélyben, amikor a sós víz beindított bizonyos folyamatokat a hajó belsejében nyugvó torpedókban és közülük több is felrobbant. Szerencsére az ijedségen kívül senkinek nem esett baja, viszont a nagyobb bajt megelőzendő 1977 áprilisában több irányított robbantással hatástalanították a lent rejtőző veszélyes rakományt.
A merülést természetesen célszerű a tatnál kezdeni, ahol már a vízbeérkezés után egyből láthatóvá válik a hajó hátsó szekciója, ahogy lebukik a mélybe. A bal oldalra dőlt hajó kormánylapátját és hajócsavarját pillanthatjuk meg először, ezeket szép színes növények és állatok vették már birtokba. Tovább úszva elérünk a tathoz, ahol a hátsó rész falainak vázával és a mentőcsónakokat tartó rudak maradványaival találkozunk.
A felépítmények felé úszva először a még a helyén álló árbocot úszhatjuk körül, majd lassan ereszkedve követve a roncs törzsét a középső részen található raktereken nézhetjük át. Ez a rész több okból is érdekes, itt a törzsön több nyílás található, a hajó belsejébe innen könnyen be tudunk jutni. A robbanások miatt itt sok deformált, éles fémtárgy is az utunkba kerülhet.
A hajó belseje sok „kincset rejt”, ilyen például a legénységi részleg mellékhelysége, a konyha épségben megmaradt sparhelltja, a gépészethez tartozó csövek, tengelyek, melyek egy része már a kb 20cm-es iszapréteg alatt pihen. De itt, a két raktér közös, tágas termében lehet találni hordókat, továbbá torpedókat és lövegeket is, amelyek még vészjóslóan fekszenek egymás hegyén-hátán. Itt megfelelőek a fényviszonyok, a terület tág, így egyszerre több búvári is beúszhat probléma mentesen.
Tovább haladva az orr felé a felépítmények és a híd maradványa következik. Itt már csak a fém váz maradt meg, a falak már eltűntek sok helyen, így könnyen lehet tájékozódni, itt is elég terület áll rendelkezése nézelődni. Néhány fém lámpát, több üvegpalackot, számos porcelán csészét pillanthatunk meg ezen a részen, és az sem kivárt, hogy még érintetlen emberi csontok is előtűnnek az iszap alól.
A második árboc után jön a hajóorr, amely jól egyben maradt, a jobb oldali horgony még a helyén pihen. Megkerülve azt lassan el lehet kezdeni az emelkedést a törzs mellett, illetve újra a fedélzet felett / mellett. A roncs felső részétől kb. 30-40 méterre látható a homokban pár torpedó szétszórva.
