Visszatérve az Adriai tengerre újra szétnézünk a II. VH-s hajóroncsok között, és ma bemutatjuk tevékenységét tekintve titokzatos, pusztulását tekintve egyik legpechesebb hajó roncsát. Mai úti cél az Adria északi részén nyugvó, komoly II. VH-s múlttal rendelkező angol aknamentesítő hajó, a HMS Coriolanus.
Egy kis történelem: A Shakespeare osztályú hadihajó 1940-ben készült el az angliai Cochrane & Sons Shipbuilders Ltd. hajógyárban, Selby városában. Az angol Királyi Haditengerészet kötelékébe tartozó hajó fegyverzete 76mm-es és 20-mm-es gépágyúkból, továbbá 20-30 víz alatti aknából állt. A II. VH. utolsó 2 évében a németek több ezer víz alatti aknát telepítettek az Adria északi részébe, hogy elzárják egy esetleges szövetséges partraszállás útját a tenger felöl. Az Angol haditengerészetre jutott az a veszélyes feladat, hogy akna-mentesítse a területet a háború vége felé. A Coriolanus-t azonnal bevetették a háború különböző helyszínein, részt vett 1942-ben az Észak-Afrikai, majd 1943-ban a szicíliai partraszállásban is.
1945 elején az Adriára vezényelték aknamentesítési feladattal, de később már homályos nem egyértelmű tevékenységet végzett, így nagyon valószínű, hogy az éppen szerveződő kommunista Jugoszlávia rádióadásainak lehallgatása volt a fő célja. A végzetes napon a II. VH európai hadszínterén a háború már majdnem véget ért, de a HMS Coriolanus már nem érte meg a május 9.-i jeles napot, mivel 1945 május 5.-én, az Isztria nyugati oldalán kb. 6 mérföldre Novigrad városától víz alatti aknára futott. A robbanás a hajótörzs első része körül nagy lyukat ütött, és a hajó nagyon rövid idő alatt elsüllyedt.
A 46 méter hosszú és 8,5 méter széles hajó kb. 30 méterre nyugszik a homokos tengerfenéken, álló pozícióban. A hajó legmagasabb pontja 11 méteren van, így a hajó merülése könnyűnek mondható. Áramlat nincs, illetve nagyon gyenge, a látótávolság általában jó, 10-15 méter között van, de néha- a planktonok, illetve vihar miatt – ez könnyen lecsökkenhet 1-5 méterre is. Mivel a roncs úgymond tiltott övezetben van, így merülését csak engedéllyel rendelkező búvárbázis szervezésében (persze felár ellenében) lehet megejteni.
A hajó kontúrja a víz felszíne alatt már 5 méterre szépen kivehető jó időben. Ereszkedés során a hajóhoz közelítve jól látszik a jó állapotban lévő fedélzeten a két első gépágyú és kissé hátrébb a hátsó is. A fedélzet sok halásznak okozhatott bosszúságot, mert tele van leszakadt hálóval, ezért célszerű vagy nem közel menni a fedélzethez, vagy kést is berakni az öltözékbe. A kis fedélzeti építménybe oldalról be lehet úszni, jól belátható a természetes fény miatt. A fedélzetköz és a híd is könnyen megközelíthető, itt is könnyen lehet navigálni. Érdekes látványosság a személyzeti mellékhelyiség, amely nagyon jó állapotban maradt a kíváncsi utókorra. Az átlagos mélység „csak”
Az egész hajóra természetesen algák és zöld és többszínű szivacs-szerű növények telepedtek az évek alatt. A roncson és roncsban is apró ezüstszínű halakból álló halrajok cikáznak össze-vissza, de pár játékos kedvű, a legkevésbé sem megilletődött muréna is a roncs „hozzátartozója”.
További információk és képek a roncsról elérhetőek a fenti képre kattintva. Lent egy jó videó a roncs merüléséről és a hajó merülésének egy terve látható.
