Scapa Flow trilógia I.

Eljött az idő, hogy meglátogassuk az öreg kontinens leghíresebb és leglenyűgözőbb roncsvidékét. Roncs-szerető búvárok körében „Scapa Flow” nemcsak egy terület megjelölése pusztán, hanem a világ legnagyobb kollektív önpusztítás áldozatainak nyughelye is egyben. A történelmi vonatkozáson túl a mennyiség is döbbenetes, Skócia ezen öblében kb. 74 hajóroncs található néhány négyzetkilométeren belül… Mai célpontunk az öngyilkos flotta egyike, az SMS Dresden.

Egy kis történelem: Az első VH végén fegyverszünetet kötöttek a szembenálló felek 1919 nyarán és vad tárgyalásba kezdtek a hogyan továbbról. A hatalmas német hadiflotta hajói szinte már akkor is rabként tengették napjaikat, majd az angol Admiralitás parancsára a Scapa Flow öbölbe rendelték a flotta szinte összes hajóját. Az ott tartott hajókhoz alig jutottak el hírek a tárgyalásokról, így a fegyverszünet végén a német flotta parancsnoka, Ludwig Von Reuter ellentengernagy – a fegyverszünet utáni a hajók esetleges angol kézre kerülését megakadályozandó – fontos döntést hozott.

1919 június 21.-én reggel 11.00h után a parancsnok az Emden cirkálóról leadatta az „elsüllyesztés” jelzést a közelben lévő hajóknak, akik azt továbbadták, és így a hír körbeért. A hajók elsüllyesztése azonnal elkezdődött, amit a későn észbe-kapó angolok nem tudtak megakadályozni, estére több mint 50 hajó süllyedt az öböl fenekére, így jött létre a világ legnagyobb hajótemetője a búvár társadalom legnagyobb örömére. 

Az SMS Dresden cirkáló 1917. áprilisában gyártották az észak-németországi Kiel kikötőváros Howaldtswerke hajógyárban. A 115 méter hosszú és 12 méter széles hajó a „pótlása” volt a szintén SMS Dresden nevű cirkálónak, amely az 1915-ös Falkland-i csata során sérült meg, és Chile partjainál, a Robinson Crusoe szigetnél elsüllyedt. A Dresden (II.) – és testvér hajója a Köln – az egyedüli befejezett „Cöln osztályú” hadihajó, 2 gőz turbinás, 2 főtengelyes meghajtásuk miatt gyors hajóknak számítottak. Mindkét hajó szinte egyszerre „született” és egyszerre kerültek hullámsírba, mint két egymástól el nem választható igazi testvér…

Az SMS Dresden legénysége a parancsot megkapva azonnal cselekedni kezdett, mely következtében a hajó 13.30h-kor süllyedni kezdett. A hajó szép lassan a bal oldalára dőlve 35 méter mélyen ért öböl-feneket egy víz alatti domb oldalán, így a hajó észak felé néző orra 28 méter mélyen van, a tat rész pedig 38 méteren. A hajó szerkezetileg jól egyben van, csak a törzs hátsó részén – a gőzkazán körül - van egy szinte teljesen összeroncsolt rész. A hajó első részén, az orr előtt a fedélzet és a rajta lévő felépítmények kezdenek leválni a hajóvázról, sajnos ez is azt mutatja, hogy a hajó lassan teljesen összeomlik saját súlya alatt, mivel már a belső fedélzeti elemek is elkorhadtak.

A roncs felett úszva nagyon jól átlátható belátható a törzs, felfedezhetőek a fedélzeti ágyúk, lövegek, a híd és a felépítmények egy-egy darabjai és a horgony, az egyik legjobb roncsnak tekinthető az öbölben. A merülés ezzel szemben nagyon macerás: a víz hideg, jelentős áramlatok vannak, a látótávolság ilyenkor 5-10 méter maximum. Szükséges felszerelés a szárazruha és a jó, erős fényű lámpa, és a sok-sok merülés, mert sajnos sok búvár vesztette életét, mert kellő tapasztalat nélkül bement a roncsba.

A hajó körül és a hajóban is számos halfaj él, bár nem egy trópusi a felhozatal. A roncson mindenhol csigák és kagylók telepedtek meg, illetve sok helyen látni kitartóan kapaszkodni tengeri csillagokat. A roncsban lakik bár kedves muréna, ők szeretik a finom falatokat…

További információkért és a képek eredetiéért kattints a fenti képre  / Click on the last picture for additional informations and for the original of the photos on the site http://www.scapaflowwrecks.com!