A Vörös-tenger déli részén található az a roncs, amelyet a nem messze nyugvó Thistlegorm nevű társával együtt  nem hiába rangsorolják a búvárok általában a „top 10” merülő helyek közé. A két hajó sorsában sok a hasonlóság, ugyanaz a háború tettei süllyesztették el, nagyjából ugyanazon a vizeken és szállítmányuk miatt mindkettő még érdekesebbé is vált. Mai célpontunk az SS Umbria hajó roncsa Szudánban.

Egy kis történelem: a hajó 1911 december 30-án készült el a Reiherstieg Schiffswerfte & Maschinenfabrik Ag, Hamburg-i gyárában, Németországban, de még SS Bahia Blanca néven. A személy- és teherszállító hajó pár évig még német, majd később argentin kézben volt, ennek során dél-amerikai utakra specializálódott, majd az 1930 évek közepén olasz tulajdonosokhoz került, ekkor változtatták meg a nevét S.S. Umbria-ra. Ettől az időtől kezdve a hajó utánpótlást, illetve csapatokat szállított az anyaország és a gyarmatok között. Ez is lett a veszte…

A hajó 1940. júniusában indult el Genoa-ból hatalmas mennyiségű, mintegy 6000 tonna bombából, 300 tonna robbanóanyagból és fegyverből, illetve 3 Fiat személyautóból álló rakományával a mai Eritrea kikötővárosába, Massawa-ba. Útban a célja felé 2 „már majdnem” ellenséges hadihajó felszólította az Umbriát, hogy kössön ki Port Sudan-nal szemközt található Wingate zátonynál. Amikor a hajó kapitánya 1940. június 10-én rádión keresztül értesült arról, hogy Olaszország hadi cselekményekbe kezdve hivatalosan is belépett a háborúba, haladéktalanul elsüllyesztette hajóját, hogy az Umbria és rakománya ne jusson a britek kezébe…

A 155,5 méterhosszú és 18 méter széles hajó a bal oldalára borulva csúszott a vízbe zátony lábánál oly módon, hogy a hajótörzs szinte a víz felszínén van, a mentőcsónak tartó karok teteje néha még ki is lóg a vízből, de a roncs legmélyebb pontja 35-37 méter mélyen nyugszik a tengerben. Az egész hajó nagyon szép állapotban maradt fent, minden része (tat, hajólapát és hajócsavar, fedélzeti sétány, illetve a ledőlt kémény) nagyon jól kivehető, csak a fedélzeti felépítmény és a híd kopott el idővel, de a kis mélység miatt mindez igazi fényképész csemege. A hajó egyik fő látványossága a fedélzet bal oldalánál található raktér nyílásán keresztül látogatható meg: a bombák még mindig katonás sorban várják a további sorsukat. 

A másik raktér a másik fő látványossághoz vezeti a búvárt: itt található a szintén felkapott fotótéma, a 3 Fiat autó pár száz bomba társaságában. A többi raktérbe is be lehet úszni, ezekben borospalackokat, cementes zsákokat és még pár bombát lehet megcsodálni. A fedélzeti felépítményekbe is könnyen be lehet jutni, tágas és jól átjárható a néhai körlet, a konyha és az elmaradhatatlan olasz pizza sütő területe is. Mivel a víz meleg (26-28 fok, a látótávolság 10 – 20 méter, így minden adott egy gyönyörű és felejthetetlen merüléshez.

Az élővilág itt is gazdag, sok apró hal és sokszínű szivacs, korall található a roncson kívül és belül egyaránt. 

Még pár kép a roncsról, majd egy szép videó: