Mai bejegyzés során térjünk vissza melegebb éghajlatokra és nézzünk szét újra a thai vizeken. Ázsia e része nagyon „gazdag” múltat tud felmutatni a háborúk során a tenger mélyére süllyedt roncsok terén, ez alól csak Thaiföld kivétel. Az egyik ilyen csemege az ország egyetlen II. VH-s emléke, a manapság már Hardeep néven számon tartott roncsa.

Egy kis történelem: A hajó 1940-ben csúszott vízbe a Hong-Kong-i Hong Kong & Whampoa Dock Co. Ltd. hajógyárában, ekkor a hajót Rama V. király legszebb lánya után S.S. Suddhadib névre keresztelték. A személy- és teherszállító hajó a thaiföldi vizeken szállított utasokat és különböző árukat évekig, egészen a háború végéig, amikor a japán hadierő kiszolgáló hajójává vált. Európában már véget ért az öldöklés, és úgy tűnt, hogy a Suddhadib is „életben marad”, de csak úgy tűnt…

A végzetes napon a szövetséges légierő repülői végigpásztázták a thai vizeket, és ráakadtak szerencsétlen áldozatukra, amely éppen Samaesan kikötőjébe tartott a Thai öböl északi részén. 5 bombát dobtak a hajóra, mely közül csak egy talált célba. De az nagyon. A hajót ellepte a robbanás után a tűz és lassan süllyedni kezdett. Szerencsére az összes utas ki tudott úszni a közeli Koh Chuang szigetére. 

A hajó a bal oldalára dőlve ért tenger feneket 26 méter mélyen, a hajótörzs legmagasabb pontja 16 méteren érhető el. A légitámadáskor kilőtt 1000 fontos bombák közül a roncs mellett 2db a mai napig látható. Ezeket ne nagyon rugdossuk :) A roncs az elmúlt 60 év alatt nagyon „elkopott”, sok helyen összeomlott a fedélzet is, emiatt a roncsba az aljzat felől sok helyen be lehet úszni, a felső kabinokban az éles szemű búvár még a porcelán WC kagylókat is kiszúrhatja.

A hajó közepe felé haladva láthatjuk a ledőlt kémény romjait, majd tovább úszva rengeteg helyen be lehet úszni az alsó kabinokba, illetve a raktérbe. A tat már kevésbé stabil, ez a rész omlik össze a leggyorsabban. Itt található a gépház, a gőzkazánok romjai és a hajócsavar tengelye is. Állítólag a roncsot még mindig végig lehet úszni az elejétől a végéig belül, azaz anélkül, hogy kijönnénk belőle, bár az időnként heves áramlatok miatt nem jó ötlet.

A roncsnál a legmelegebb időszakban (november – február) nagyon meleg a víz, a roncsnál 25 fok körül van. Ezzel szemben a látótávolság a nagy plankton sűrűség miatt nem az igazi, maximum 10 – 12 méter, ez eléggé nehézkessé teszi a fényképezést a roncs körül. Összességében a roncs könnyű merülésnek tűnik, de az ördög sohasem alszik, sajnos történt itt már baleset is.

Az élővilág nagyon színes, rengeteg féle és színű növény, továbbá kis és közepes méretű hal (és halraj) lakik a roncs körül. A hajó minden létező felületét algák, kagylók és szivacsok borítják. Látható itt tengeri sün, kőhal, oroszlánhal is.

Most jön még egy kép a roncsról, majd egy fantasztikus animáció a hajó elsüllyedéséről, utána egy videó a merülésről: