Mostani célpontunk miatt a hajóroncsos blog „élete” során először látogatunk el az amerikai kontinens déli részére, közelebbről a brazil partokhoz. Bár Dél-Amerikát kevésbé intenzíven érintették a XX. századi világégések, ettől függetlenül itt is sok érdekes roncs pihen a tengerek, óceánok alján és várja a roncsmerülő búvárokat. Mai roncsunk egy peches hadihajó, a szép nevű Corvette V17 Ipiranga.

Egy kis történelem: A hajót Európában, a Smit L. & Zoon Scheepswerven hajógyárban, Rotterdamban építették össze 1956-ban. Brazil megrendelésre készült, a haditengerészet kötelékében szánt korvettet dízel főgéppel és különböző fegyverzettel szerelték fel. A hajó a Fernando de Noronha sziget körüli terület folyamatos átfésülését végezte éveken át, egészen az utolsó napjáig.

A végzet egy balesetben testesült meg. Ismeretlen körülmények között az 56 méter hosszú és 10 méter széles hajó 1983-ban a szigettől dél-nyugatra nekirohant a hírhedt Cabeca da Sapata sziklának, és komolyan megsérült. Szerencsére csak 6 óra alatt süllyedt el, így mindenkit ki tudtak róla menteni.

A roncs 62 méterrel a víz felszíne alatt nyugszik álló pozícióban, így csak technikai vagy tapasztalt EANx (Nitrox)-ot használó búvároknak ajánlom a merülés. A legmagasabb pontja 53 méteren van. A hajó állapota, a meleg víz (23-25 fokos nyáron), és a kitűnő látótávolság (20-30 méter) miatt a roncs merülése csodálatos élményt nyújt. Az ereszkedésnél célszerű a roncs tatját megcélozni, így egyből a látványos kormánylapáthoz és a szivacsok által jobbára bordóra „színezett” hajócsavarhoz lehet megérkezni. A hajó szinte egész törzsét a szokásos zöld alga borítja itt-ott megspékelve egy rikító színű szivaccsal.

A fedélzet felett elúszva láthatjuk a rakteret és egy két fedélzeti berendezést is. A hajó közepe felé haladva a hátsó gépágyú állás után a fedélzeti felépítményekhez lehet eljutni, melyek nagyon jó állapotban vannak. A híd és az irányítótorony teljes egészében egyben van, ezekbe be is lehet úszni. Bent számos berendezés, eszköz és főleg cső és kábelmaradványok találhatóak. Érdekes látványosságnak számít itt a távíró és az elektromos kapcsolószekrény maradványa is.

Az orr felé haladva a hajó kedvenc fotó témájához, az ágyúhoz érkezünk, amely még mindig magabiztosan mered előre. Felületét itt is bordóra festették a helyi szivacsok, nagyon emlékezetes látvány. Az ágyú közvetlenül az orr előtt helyezkedik el, ide érkezve célszerű egy kissé túlúszni a hajóorron, majd visszanézni a roncsra, így egyszerre tárul elénk ezen nagyszerű hajó teljes első része.

Az élővilág gazdag kisebb-nagyobb méretű halrajokban, melyek a szokásos ezüst mellett piros és más rikító színben pompáznak. A növényekről már írtam, a képek önmagukért beszélnek.

Külön köszönet Zaira Matheus-nak, hogy megosztotta képeit / Special thanks to Zaira Matheus to share all photos in this post!

Több információért látogass el a következő oldalra / For more information please visit the following page:

http://www.atlantisdivers.com.br