Hajóroncsok

Egy nagy ugrással most visszatérünk megbízható roncsterületünkre, a Vörös-tenger egyiptomi területére, és meglátogatjuk az Abu Nuhas zátony harmadik lakóját. Mai úti célunk az 5. posztban bemutatott Carnatic és a 22. posztban bejárt Giannis D. után a leglátogatottabb roncs. Rendkívül meglepő, hogy az 1981-ben bekövetkezett balesetet a hajó egyik matróza már átélte 1978-ban… Nézzük meg az egyesek szerint a mai napig rosszul azonosított Chrisoula K. roncsot.

Egy kis történelem: A teherszállító hajót a németországi Lubeck városában az Orenstien, Koppel and Luebekker hajógyárban építették meg és tették vízre 1954-ben. MV Dora Oldendorff néven német tulajdonos szolgálatában állt, majd a 70-es évektől tulaj és névváltást követően MV Anna B. néven dolgozott. 1979-től már a Chrisoula K. néven szállította a rakományt görög zászló alatt, pont mint a végzetes útján.

A végzet 1981 augusztusának nyolcadik napján érte utol a hajót, amikor olasz járólapokkal megrakodva sietett a szaud-arábiai Jeddah kikötővárosába. A fedélzeten tartózkodott egy bizonyos Stephan Jablonski, aki 1978-tól három hajó elsüllyedését is túlélte (az egyik hajó a Marcus volt 1978-ban UGYANITT!). Ő szinte már apatikus arccal nézte, ahogy ez a hajó is felrohant az Abu Nuhas zátonyára.

A 106 méter hosszú és 15 méter széles hajó nagyon összetörött az ütközés ereje és az egyiptomi hatóság „takarítása” miatt. A hajó orra teljesen széttörött, és a már fent említett Marcus szintén leszakadt orra mellett helyezkedik el. Mivel a két hajó szinte ugyanott zúzta össze magát, így pár részük valószínűleg össze is keveredett. Érdekes még, hogy mindkettő olasz járólapokkal volt megpakolva, ezért van bizonytalanság a hajók azonosítása során.

A zátonyhoz közel ereszkedve látható a hajó első része, amely 3 méteren már jól látható. A törzs első része kissé kicsavarodott, de így is jól átjárható. A jól bejárható első raktér után a fedélzeti felépítmény látható, szintén könnyű bejutni. Ez a rész kb. 10-12 méter mélyen van, így nagyon jó a látótávolság. Tovább ereszkedve a hajó mellett / felett, a 2. raktér jön. Itt látható a szállítmány nagy része, viszonylag még épségben. A ledőlt árbocok után (kb. 20 méteren) jön a 3. raktér.

A harmadik raktérben is járólapok láthatóak, még szinte rendezett módon sorakoznak egymásra rakva. A tat szinte letörött a roncsról, itt egy nagy nyílás látható a törzsön, amely szintén alkalmas a ki-be járásra. A tat kb 40 fokkal ledőlt, de nagyon szép látvány. A hajócsavar már kb. 27 méter mélyen várja a kíváncsi búvárokat. Ekkor szépen megfordulva visszaemelkedhetünk a fedélzet mellett a zátony irányában.

A roncs története nem hagyott nyugodni pár lelkes búvárt, ezért állítólag kieszközöltek egy speciális átvizsgálást egy szonár segítségével a roncs, illetve a zátony körül. Az eredmény csak nekik nem volt meglepő: kb. 65 méteres mélységben a zátony lábánál ráleltek egy „másik” roncsra. Pár merülés és a hajók épen maradt részeinek vizsgálata során megállapították, hogy a búvárok körében Chrisoula K. néven ismert roncs igazából az 1978-ban szerencsétlenül járt Marcus, míg a Chrisoula K. lejjebb nyugszik…

Alul a Marcus orra, majd egy videó a roncsról: