Hajóroncsok

Kanada legkeletibb pontján, Bell Island partjainál egy kis területen a II. VH. során német tengeralattjárók szomorú emlékművet hoztak létre néhány nap alatt. A háború felénél a gyakori portyák miatt több hajót is elkaptak és elsüllyesztettek a sziget körül, melyek egyike a mai napig népszerű merülő helynek számító S.S. P.L.M.-27 hajó roncsa.

A hajót 1922-ben építették meg Angliában, a Middlesbrough-i Sir Raylton Dixon & Co. Ltd. hajógyárban. A francia teherszállító hajó kifejezetten ömlesztett áru szállítására készült, a háború előtt különböző érceket szállított. A PLM mozaikszó a Párizs-Lyon-Marseille városok kezdőbetűiből adódik, ezen az útvonalon szállított a hajó a II. VH elején a szabad francia erők kötelékében. A PLM szerencséjére 1942 szeptemberében megúszott egy tengeralattjáró támadást, ekkor 2 másik hajó süllyedt el Bell Island Conception Bay nevű öblében.

A hajó 1942 November 2-án egy másik hajóval, a Rose Castle társaságában indult el az óceánon túlra, Európa partjai felé, de oda már egyik sem érkezett meg. Az U-518-as jelzésű német tengeralattjáró lesből előbb a Rose Castle-t, majd egy percre rá az P.L.M.-t is megtorpedózta és elsüllyesztette. Így ebben az öbölben 5 km2-en belül 4 roncs is jelzi, hogy a fronttól távol is lesben állt az ellenség.

A 122 éter hosszú és 17 méter széles roncs 29 méter mélyen, álló pozícióban ért le a tenger mélyére, legmagasabb pontja kb. 14 méteren van. Sajnos 1966-ban egy helyi vállalkozó a roncs egy részét „kimentette” és fém hulladékként eladta, de még van pár rozsdás fémdarab az öböl partján, lehet, hogy a roncshoz tartoznak. Állapotán a sok jeges tél sem javított, így a roncs felépítményei és a felső fedélzet kissé szétszakadt már.

Merülés során a semmiből előtűnő hajóorr az első, amit megpillanthatunk. A fedélzet elülső részén néhány helyen még látható a fedélzetet alkotó padló is, de ez már sok helyett eltűnt. A hajó törzse jó állapotban maradt meg, szépen körbeúszható. A roncs mellett látható egy mentőcsónak is, melyről lejött a borítás már, csak a fém váza maradt épen.

Az alsó fedélzeti rész viszonylag jó állapotban van, ide be is lehet úszni, csak a kiálló fémdarabokra kell ügyelni. Nem valami kellemes élmény, ha 25 méter mélyen a 3-5 fokos vízben szétszakad a száraz ruha. 

A belső rész nagyon érdekes, különböző eszközöket, illetve a gépház egyes berendezéseit lehet megcsodálni. Innen kiúszva el lehet úszni a fedélzet felett, ahol az árbocok keresztben fekszenek. Tovább haladva a roncs egyik legszebb részéhez érhetünk, a fedélzeti ágyúhoz, mely még mindig az felfele „mutat”. Az ágyú körül lőszeres dobozokban mind a mai napig találunk lőszereket is.

A fedélzet és a kémény maradványai mellett továbbhaladva a tat a végső megálló, itt alámerülve előtűnik a mentést „megúszó” hajócsavar. A vállalkozó szellemű búvárok át is úszhatnak közte és a hajó törzse között. A hajó fedélzete fölé emelkedve még a sok komoly sérülés ellenére is egy érdekes roncsot láthatunk majdnem teljes nagyságában, mivel a látótávolság igen jónak mondható, kb. 15-20 méter között van nyugodt időben.

További információért, illetve a képek eredeti helyéért (és még több képért) kattints a fenti képre / For more information, the origin of the photos (and more ohotos), please click on the picture abow!