A mostani bejegyzésben egy olyan hajó roncsát járjuk körül, amely a tipikus példája annak, hogy egy háborúban gyakran a semmilyen szerepet be nem töltő, semmilyen hadi tevékenységet sem végző egyszerű halászhajók is könnyen áldozatául estek a mindent elsöprő pusztításnak. Egy ilyen szürke „egér” a Szardínia szigetének keleti partjánál nyugvó Nasello roncsa is.
Egy kis történelem: A hajót a németországi Hamburgban gyártották 1924-ben. A közepes méretű (
1943 április 3-án a hajó Olbia-ból a tartott a sziget fővárosa Cagliari irányába közel a parthoz, amikor az Orosei öbölnél lecsapott rá az angol HMS Safari. A tengeralattjáró kapitánya így emlékezik vissza az eseményekre: „Megláttuk a hajót és észrevétlenül a közelébe kerültünk. A felszínre érve 1100 méterről azonnal tűzet nyitottunk rá, de az nem válaszolt. Legénysége a partra akarta juttatni a hajót, de ezt nem engedhettük, ezért, miután elhagyták a sérült hajót, újra tűzet nyitottunk a fedélzeti ágyúkkal. 54-szer lőttünk rá,ezek közül volt pár szép találat is, így a hajó elsüllyedt.”
A Nasello az öböl partjához közel, közvetlenül Cala Luna strandja előtt süllyedt el, és bal oldalára dőlve érte el az aljzatot 34 méteres mélységben. Mivel a támadók alapos munkát végeztek, a Nasello középső része szinte teljesen összetörött, darabok szakadtak ki belőle. Ezzel szemben a tat és a hajóorr nagyjából jó állapotban maradt, így ezek szép látványt is nyújtanak.
A roncs végéből indulva látható a kormánylapát és a hajócsavar egy része, ahogy kiáll a homokból. Tovább úszva két kabinhoz lehet eljutni, ezeknek már nincs meg a borításuk,, illetve falaik, már csak a felépítmény fém váza maradt meg.
Kicsivel távolabb látható a raktér egy része, amely a roncs egyik legnagyobb része, itt még mindig jól látható a fő hajtótengely, melyen még mindig rögzítve van egy nagy acélkábel. A hídba és a roncs hátsó részébe be lehet úszni, de csak alapos szakértelemmel és megfelelő tapasztalattal rendelkezők tegyék azt.
Az orr rész talán a leglátványosabb pontja az egész roncsnak, szép állapotban van még ennyi év után is. Az egyenként kb. 200 kg-os „vasmacskák” láncukkal együtt még mindig a helyükön vannak, a jobb oldali gyakori szereplője a búvárok fényképeinek. A hajóorr alatt egy hatalmas muréna lakik, vele jobb a békesség, mert nem nagyon csípi a betolakodókat.
