Jelenlegi poszttal szeretném bizonyítani, hogy szép és érdekes roncsok nem csak a világ melegebb éghajlatú vizeiben vannak, hanem fent, északon is talál a vállalkozó kedvű búvár magának való kellemes időtöltést, még ha a körülmények nem is „kényelmesek”. Most felmegyünk Finnországig, hogy az ottani kínálatból kiválasztva bemutassuk az egyik legszebb és nagyon régi hajónak, az egyszerű nevű, ám híres Plus-nak a roncsát.

Egy kis történelem: A vaslemezzel erősített favázú háromárbocos vitorlás hajót 1884-ben építették fel a németországi Hamburg Blohm & Voss hajógyárában. A vitorlás hajót az erős északi igénybevételeknek szentelték, erős váza a viharos, jeges tengerre volt tervezve. Norvég, majd finn tulajdonosai nagy utakat tettettek meg vele, több ízben messze délre is elkalandozott a hajó. Ám a végzet a saját kikötője felé érte utol…

1933-ban a szerencsétlen hajó éppen úton volt Seychells-ről Angliát érintve hazafele, az Aland szigetén található Mariehamn–ba, hogy „téli álmot aludjon”, amikor december 13.-án megközelítette a partot. Mivel az összes révkalauz foglalt volt, a kapitány egy kis várakozás után maga indult el a hajóval a kikötőbe. Bárcsak ne tette volna… Az erős havazás során lecsökkent látótávolság miatt a Plus zátonyra futott, és elkezdett merülni. A 16 fős legénység és a kapitány a vízbe vetették magukat. Akik jó irányba kezdtek el úszni, azok túlélték (4 fő), a többiek a tengerbe vesztek.

A roncs kb. 100 méterre a parttól süllyedt el és 32-34 méter mélyen, álló helyzetben érte el az aljzatot. A 70 méter hosszú hajó legmagasabb pontja 17 méteren van. A max 10 méteres látótávolság a skandináv téli éjszakákra hajaz, a roncsnál már szinte teljes a (zöld) sötétség, így a lámpa elengedhetetlen a száraz ruha mellett. A vizet ráadásul a forgalmas kikötőből erre vezető hajóúton járó nagy teherszállítók is „kavargatják”.

Ereszkedésnél az árbocok maradványait lehet először megpillantani, ezeket egy kivételével a hajóforgalomra tekintettel elfűrészelték, illetve inkább ledöntötték. A fedélzet szintjéhez érve meg lehet csodálni a több, mint száz éves korlátokat és a fedélzeti felépítményeket díszítő faragásokat. Ezeket a területeket ráadásul néhol kagylók borítják, így igazán szép patinával vonják be a roncsot.

A hajó teljes egészében szép állapotban maradt meg, teljesen egyben van. A fedélzet felett végigúszva több csörlőt, csigát és a hozzájuk tartozó kötélzetet is látni lehet még. A süllyedés előtt a horgonyokat leengedték, a horgonylánc egy része még a mai napig a fedélzeten hever.

A fedélzeti felépítménybe, a kormányálláshoz be lehet úszni, annak ellenére, hogy a korlátozott tájékozódási lehetőség és a szűk járatok ezt eléggé veszélyessé teszik. Mivel a roncsot csak külön engedéllyel lehet merülni, így a hivatalos vezető dönti el, hogy beúszik e a búvárokkal a veszélyes zónába.

A tat rész fekszik a legmélyebb ponton, mintegy 34 méteren. A korlát itt is egyben van, a kormánylapátot is meg lehet látogatni, de utána célszerű egyből visszaindulni a felszín felé, mely során érdemes még megkeresni a árbocokat, amelyek a fedélzetre vagy a hajó mellé dőlve tengetik napjaikat a mélyben.

Még egy kép és egy rajz a roncsról, majd egy videó:

Még több információért, illetve az eredeti képekért kattintson a fenti képre / Click on the photo abow for more information and origin of photos!