Visszatérve a Földközi tenger nyugati szegletéhez most meglátogatunk egy viszonylag fiatal korában eltávozott (illetve elmerült) roncsot, amely igazán peches volt, mert hónapokkal a II. VH után egy – még évekkel korábban lerakott – akna okozta a pusztulását. Mostani úti célunk a Donator hajó roncsa.
Egy kis történelem: A hajó 1931-ben épült és került vízre a norvégiai Holz Worksted A-S hajógyárban Bergen-ben. A
A végzetes napon Algéria fővárosából Algír-ból egy nagy szállítmány borral hajózott Franciaország felé a hivatalosan még nem teljesen aknamentesített Földközi tengeren 1945 November 10-én, amikor kora délután – miközben délről kerülte a Porquerolles szigetet – a hajó aknára futott a nagy szélben. A Donator orr része szinte leszakadt, és mivel a víz gyorsan elöntötte a fedélzetet, a hajó gyorsan elsüllyedt. A 29 főnyi legénységből szerencsére csak 2 tengerész veszett oda, a többiek megúszták.
A roncs nagyon mélyen,
Az árboc sokáig dacolt a természettel, míg végül 2000 körül megadta magát és a fedélzetre dőlt. A tat felöl kezdve a roncs felfedezését, először célszerű megnézni a hatalmas hajócsavart. A tatra úszva a hátsó felépítmény jön, majd a híd következik, illetve a híd nem következik, mert már sajnos nincs nagyon meg. Csak pár fém felépítmény darab maradt meg, itt könnyen be lehet hatolni a roncs hátsó szekciójába, és meg lehet csodálni a gépészetet is.
A hajóorr felé haladva folyosókon keresztül úszva el lehet jutni a kémény maradványához, majd a felépítmény egy részén be lehet úszni a rendkívül kicsi konyhába is. Ezen a részen található a roncs híres látnivalója, a gyönyörű kormánykerék is. A fedélzet felett továbbra is az orr felé haladva egy fedélzeti ágyút is megcsodálhatunk. Be lehet úszni az elülső raktérbe is, itt már sok a deformálódott fémlemez, illetve alkatrész.
A hajó orrán látszik a rombolás nagysága, ez a rész mint már írtam, szinte leszakadt és el is fordult a törzshöz képest. Itt nagyon vigyázzunk bármilyen megközelítéssel, mert ez a rész eléggé kaotikus.
