Mint anno ígértem, most visszatérünk az angol partokhoz és újra leparkolunk a 36. posztban bemutatott SS James Eagan Layne hajó nagyszerű állapotban található roncsa mellett kb. 500 méterre keletre. Mai célpontunk nem egy háborús veterán, mint szomszédja, hanem egy mesterséges zátonynak, illetve búvárcsemegének szánt hatalmas kiszuperált fregatt, amelyet szándékosan öreg pajtása mellé helyeztek. Ez a roncs a HMS Scylla.

Egy videó az elsüllyesztésről:

Egy kis történelem: A HMS Scyilla élete is a hűvös angolhonban kezdődött, 1967-re fejezték be építését Pylmouth-ban a Devonport Naval Dockyard hajógyárban. A 70-es évek nem indult jól a fregattnak, ugyanis összeütközött a Torpoint-i komppal. Ezután sok katonai küldetésben vett rész – többször is küzdött az izlandi halászflottával -, de a Falkland-i háborút kihagyta.

A 2000-es évek elejére a hajó már elavultnak számított és nem érte meg újra felújítani, így a haditengerészet kivonta a forgalomból. 2004 március 27.-én végül elsüllyesztették a Whitsand Bay nevű öbölben, Cornwall-nál. Így vált ez a hajó Európa első mesterséges zátonyává, amitől ez a terület duplán népszerűvé vált a roncsbúvárok körében.

A 113 méter hosszú és 13 méter széles roncs ideális mélységben „állt meg”, mindössze 22 méteren, normál pozícióban süppedt a homokos tengerfenékbe. Bár a mélység nem félelmetes, a rossz látási viszonyok (2-15 méter) és a hűvös víz kombinációja nem teszi veszélytelenné a merülést, sajnos több végzetes baleset is történt itt a múltban.

A hajóról még elsüllyesztése előtt leszerelték a lövegeket, a fő árbocot és a kommunikációs torony egy részét, hogy legmagasabb pontjai ne lógjanak ki a vízből, így jelenlegi legmagasabb része 6 méterre van a tengerszint alatt. Merülés során általában a Scylla törzsének közepéhez érkezünk, ahol már azonnal egy hatalmas nyílás várja az érdeklődőket. Ebből egyébként rengeteg van, így nagyban megkönnyíti a behatolást a roncs testébe. Sok helyen megfelelő a természetes fény, könnyen lehet tájékozódni, de ne felejtsük el, hogy ugyanitt 2009-ben 2 tapasztalt búvár végzetesen csapdába esett…

A törzs középső része szinte csak felépítményekből áll, melyet már birtokba vett a főleg vörös és fehér színekben pompázó növényvilág. A törzsbe bejutva a fényeket követve könnyen kiérünk a fedélzeti folyosóra, amely ép korlátjával kíséri egy darabon a látogatót. A fedélzeti szintből fel lehet úszni a hídba, amely eléggé tágas, mondhatni óriási, könnyű benne manőverezni.

A hídból a kommunikációs torony maradványaihoz emelkedve viszonylag jól beláthatjuk a fedélzet első és hátsó részét. A mindkét irányban elindulva hatalmas nyílás következik, amelyek visszavezetnek az alsó fedélzeti szinthez. Ezekbe is könnyen be lehet jutni, sőt aljukon újabb „mesterséges” nyílások vezetnek a hajó belső járataihoz.

A fedélzet Az orrot elérve célszerű tovább úszni egy kicsit, majd megfordulni: nagyon monumentális látvány, ahogy a roncs orrából elindul egy nagyméretű horgonylánc és a semmibe tűnik, mintha a HMS Scylla még mindig a fenti világ valamely kikötőjében várna egy izgalmasnak ígérkező bevetést.