Ma Európa egy forgalmas partja felé vesszük az irányt egy izgalmas kirándulás erejéig, mely során egy szerencsétlenül járt tengeralattjárót vizsgálunk meg. Jelenlegi alanyunk eléggé peches módon került az óceán aljára, konkrétabban minden valószínűség szerint saját magát küldte le oda, mivel bevetés közben felrobbant egyik torpedója. Mai roncsunk az UC-42-es jelzésű német „U-Boat” tengeralattjáró.

Egy kis történelem: A tengeralattjárót 1915-ben rendelete meg a német haditengerészet. Egy évvel később – 1916 szeptemberében – avatták fel és dobták egyből a mély vízbe. Rövidke élete során a tengeralattjáró az angol és ír partok közelében próbálta becserkészni áldozatait, de egyet sem sikerült közülük elkapni.

1917 október 17.-én – a végzetes napon – egy szövetséges torpedónaszád (TB 055) különös olajfoltot látott Cork kikötőjénél a vízen lebegni. Biztos, ami biztos bedobáltak még pár elhárító aknát, majd másnap is visszanéztek a területre. Ekkor nagyobb olajfoltot találtak ugyanott. Néhány korabeli búvár lement körülnézni (1917-ben!!!) és jelentették, hogy egy tengeralattjáró roncsát vélték felfedezni. Mivel hadi esemény a környéken nem történt, így a tengeralattjárón feltehetően felrobbant egy torpedó, ez okozta a vesztét.

Az 50 méter hosszú és 5,5 méter széles szivar alakú tengeralattjáró 27 méter mélyen a bal oldalára dőlve állt meg a mélyben Roche's Point-nál, Írország déli partvidékén. 2010-ben fedezték fel újra és megállapították, hogy a tatnál egy kicsi, robbanástól származó sérülés látható, de ettől függetlenül a roncs nagyon jó állapotban van.

Merülés kezdetén a roncs több pontjához is lehet érkezni, mi kezdjük a törzs közepénél a kirándulást. A roncs mellett úszva nagyon könnyen megszemlélhetjük az UC-42 részeit. Az orr felé úszva jól látható a 6 torpedóvető hengert. Alattuk látható egy másik torpedóvető, ez az orr alatt található. Az UC-42 eredetileg 18db torpedót tudott egyszerre szállítani, ez eléggé magas számnak volt mondható abban a korszakban.

Az orr után visszafelé úszva látható egy beépített ventilátor maradványa, egy menekülő nyílás, továbbá a löveg helye, maga a fegyver eltűnt. A parancsnoki torony fő eleme letörött, a roncs mellett fekszik a periszkóp egy darabjával együtt. A tat felé úszva látható pár komolyabb rés a törzsön, az elsőbe belenézve az elektromos tengeralattjárót meghajtó hajdani akkumlátorok maradványai figyelhetőek meg.

Egy lezárt raktárfedél után továbbhaladva elérkezünk a tathoz, ahol megtekinthetjük a gyönyörű hajócsavart, amely egyben a fordulási pont a merülés során, itt szokták megkezdeni a „visszautat” a búvárok. A roncs felett emelkedve beláthatjuk a roncsot az elejétől a végéig.

A néha rossz látótávolság miatt végig nagyon figyelni kell a merülés során, mivel a hideg víz könyörtelen ellenséggé is válhat. A 27 fős legénység sorsáról nincs információ, valószínűleg mind odavesztek… Róluk egy tábla emlékezik, amely a hajócsavar főtengelyére van rögzítve.