Hajóroncsok

Ha egy téli, havas és hideg napon az embernek mindenből elege van, kissé fázósan összehúzva magát becsukja a szemét és elkezd álmodozni, biztos, hogy pár pillanat múlva valamely gyönyörű karibi tengerpartról álmodozik igéző kék éggel, forró homokkal és meleg tengerrel… Legalábbis én ezt csinálom. Na, pont egy ilyen helyen fekszik az a roncs, amelyet arról az emberről neveztek el, aki miatt ez a látványosság létrejött. Mai célpontunk a Theo’s Wreck.

Egy kis történelem: A 70 méter hossz teherhajót 1954-ben készült Norvégiában. Élete első felében Norvégia és Spanyolország között hozta-vitte a fogyasztói javakat. 1969-ben megvásárolta egy bahamai cég, ahol cementet szállított többnyire a térségben. 1982-re már leselejtezésre ítélte a vezetőség, ám a cég egyik mérnöke, Theo Galanopoulos - aki mellesleg imádott búvárkodni - addig küzdött a hajóért, amíg azt mégsem az óceán közepén, hanem Nagy-Bahama sziget déli részén, a Xanadu Beach-től kb. 1,5 mérföldre sekély vízben süllyesztették el.

A roncs kb. 30 méteren fekszik teljesen a bal oldalára dőlve. Mivel itt a víz szinte mindig 26-28 fokos, a látótávolság pedig több, mint ideális (10-20 méter), így kezdő búvárok is nagy örömüket lelhetik a roncs körüli kalandozásban. Az időként erőre kapó közepes áramlatok az egyedüli tényező, amelyek kissé komplikálttá tehetik a merülést.

Az ereszkedés során a törzs különböző részeihez lehet érkezni, több kikötési pont is van a roncson. A hajó nagyon jó állapotban van, már a merülés elején is jól áttekinthető az oldalán fekvő Theo. A tatnál könnyen felismerhető a hajócsavar egy része és a kormánylapát. ha innen átúszunk a másik oldalra, akkor a fedélzet mellett haladva alaposan átnézhetjük a roncs részeit.

A fedélközi folyosó a hajó felén keresztül húzódik, elvezet egészen a hídig. A felső fedélzeten sok csövet találunk a tatnál, onnan a hátsó felépítmény részei következnek. Egy szép létra és a még meglévő korlát mellett elúszva körbe járhatjuk a kéményt is. Van egy rés a hátsó részen a törzsön, így könnyebben és biztonságosabban lehet a hajó belsejében nézelődni.

A híd nagyon szép látvány, főleg előröl nézve. Sok ablaka elég fényt ad ahhoz, hogy a kis ablakain bekukucskáljunk. A híd előtt, miután kikerültük az egyik törött árbocot a raktérnyílások következnek, ezekbe minden aggodalom nélkül be lehet úszni. A két hatalmas összenyitott raktér lenyűgöző, jó fényviszonyok miatt nagyon szép látvány, ahogy a hatalmas terekben úszkálnak a búvárok.

Az orrnál szintén van egy törött árboc, utána csörlők, különböző fedélzeti eszközök és egy szép és kifeszített horgonyláncot lehet szemre-vételezni. Innen visszafordulva a híd mellett be lehet jutni a roncs belsejébe, ahol sok cső és szűk rész található, ráadásul minden az oldalára dőlve. Egyenesen tovább haladva kijutunk a tat mellett, és innen általában jön a szép búcsú…