Mai posztban a világ egy olyan helyére érkezünk, amely teljesen egyedi a maga nemében a búvárok számára. Az apró, amerikai fennhatóság alá tartozó Csendes-óceáni sziget a roncsmerülők számára páratlan élményt nyújt: Guam nyugati partja az egyetlen hely a világon, ahol egyszerre lehet megérinteni egy I. VH-s és egy II. VH-s hajóroncsot, ugyanis a véletlenek összjátéka folytán 1917-ben itt süllyedt el mai célpontunk, az SMS Cormoran, majd rá majdnem 40 évre szinte „rásüllyedt” egy másik hajó, a Tokai Maru.

Egy kis történelem: A személy és teherszállításra szánt hajót 1909-ben készült, első éveiben az orosz kereskedelmi flotta része lett SS Ryaezan (vagy Rjazan) néven, egészen a háború kitöréséig. Ekkor hadizsákmányként német kézbe kerülve felfegyverezték (főleg az eredeti SMS Cormoran fegyvereit helyezték át rá) majd a csendes-óceáni vizeken végzett áruszállító tevékenységet, bármilyen nemű hadi cselekedet nélkül.

1914 végén a Cormoran az akkor még semleges Guam egyik kikötőjében rekedt, és jó két évig nem is tudta azt elhagyni, legénysége békében élt a helyiek között... Amikor az Egyesült Államok belépett a háborúba, az SMS Cormoran kapitánya úgy döntött, hogy hajóját nem adja ellenséges kézre, így azt ott helyben, ahol korábban horgonyzott, elsüllyesztette, mely során sajnos 13 ember is a hullámsírba került.

A 88 méter hosszú hajó teljesen a jobb oldalára dőlve ért talajt 38 méter mélyen, oly módon, hogy a hajócsavar szinte a felszín felé fordult. A legkönnyebb módja a roncs megközelítésének, ha a Tokai Maru törzsének közepénél leereszkedünk úgy 10 métert, ekkor meglátjuk az SMS Cormoran jó állapotban lévő, 90 fokban elfordított törzsét. A látótávolság sajnos nem mindig megfelelő, jó viszonyok között 10-15 méter is lehet. A víz hőfoka szuper, szinte mindig le lehet ilyen mélyre merülni rövid ruhában is.

Ha a fedélzet felőli oldalon végig úszunk, jól megfigyelhetjük a roncsot az elejétől a végéig. A hajó orra felé indulva folyamatosan nő a mélység, erre mindig ügyelni kell. A fedélzeten már sok rés nyílt, jól belátható az alatta látható hajó szerkezete, váza. A raktér nyílásai jól észrevehetőek, könnyen be is lehet úszni kb. 5-10 métert, de mivel elég nagy bent a kupi, távolabb nem célszerű merészkedni.

A fedélzeti folyosón a felépítményekig könnyen el tudunk jutni, a mentőcsónak tartó rudak még mindig a helyükön állnak. A folyosón haladva egyszer csak egy kb. 3 méter magas, 2 méter széles vastag vasmacska állja el az utat, ezt valamikor valamelyik hajó pottyantotta rá – szintén véletlenül – az elsüllyedt roncsra. A felépítményhez lépcső vezet fel, itt található a kicsi kormányállás. A felépítményekből már csak kb. ennyi maradt, a nagy kémények helyei is óriás lyukként tátongnak a törzsön.

A roncs orrához érve a szokásos teherhajó kellékeket lehet felfedezni, csörlő, kötelek és láncok sziluettje látszik ki a vékony növényi takaró alól. A hajó orrának látható részén a Cormoran egyik horgonyát is megtaláljuk a helyén. Az orr után újra visszaúszva a tat felé a törzs felett jutunk el ahhoz a pontig, amelyet szinte mindenki lefényképez: a hajó csavarja itt érinti meg a 36 évvel később elsüllyedt japán hajó törzsét.

Ennél a pontnál lehet megérinteni egyszerre egy I. és egy II. Világháborús roncsot.

A fenti képen a csodálatos öböl látható, alatta a két roncs elhelyezkedése, majd egy jó videó: