Franciaország hosszú partszakaszai bővelkednek könnyen merülhető hajóroncsokban, mivel ezen régió is az intenzív kereskedő, illetve háborús övezetek közé tartozik. Mai célpontunk ezzel szemben egy fatális baleset következtében kerül a tenger mélyére, mely során sajnos 100 ember vesztette életét. Nézzük meg a több mint száz éve Marseille közelében nyugvó Liban hajó roncsát.

Egy kis történelem: A Liban-t a skóciai Glasgow városának Napier & Son hajógyárában építették 1882-ben. A francia zászló alatt hajózó személy és teherszállító gőzhajó az első pár évében Kínáig és Madagaszkárig is elhajózott, majd a századforduló előtt Korzika és Marseille között vitte az utasokat, pont úgy, mint az utolsó útján…

Ez az utolsó út tragikusra sikeredett. 1903. június 7.-én a Liban Marseille-ből tartott Korzikára, amikor a Maire sziget egyik nagy zátonyának takarásában nem látta a Toulouse-ból nyugatra tartó L’Insulaire-t, és ez utóbbi teljes sebességgel belerohant a Liban-ba, végzetes sérülést okozva azon. A Liban kapitánya még a part felé kormányoztatta a hajót, de az rövidesen elsüllyedt. A halálos áldozatok számát 100 főben becsülték meg, de a pontos számot senki nem tudja, mivel sokan jegy nélkül voltak a fedélzeten.

A 91 méter hosszú és 11 méter széles háromárbocos a lejtős aljzaton 36 méter mélyen pihen, legmagasabb pontja jelenleg 28 méteren van. Ez azonban nem volt mindig így, sokáig a felszín fölé magasodott a hajó két árboca. A hatvanas években az új technikát próbálgatva az elsők között itt merültek könnyűbúvárok. Jelenleg a régió legkedveltebb célpontja a roncsbúvároknak, mivel az még mindig sok érdekes részét mutatja a kalandoroknak.

A roncs a jobb oldalára dőlve fekszik az aljzaton. A látótávolság nagyon jó, kb. 15-20 méter, nyári időszakban a víz is kellemes lesz (21-23 fok), így a merülés nem számít különösen komplikáltnak. A roncshoz érve egyből könnyen észre lehet venni, hogy az idő jól végezte a dolgát, mivel a Liban már eléggé megrogyott. A tat a süllyedés következtében szinte egyből leszakadt,  most is csak egy kis törmelékmező köti össze a roncsolódott törzzsel.

A hátsó árbocot könnyű szerrel megtaláljuk a törzs mellett miközben a hajó orra felé vesszük az irányt. A hátsó rész szinte csak lemezek és vasdarabok kupaca, az ütközés erejét jól mutatja, hogy ez a rész szinte megsemmisült. A kupac után könnyen ki lehet szúrni a hatalmas gőzkazánokat, melyek idővel „kiszabadultak” a törzsből. Itt nyugszik a főárboc, amely szintén a törzs mellett fekszik. 

Ezen a részen a Liban teste már jobb állapotban van, mint hátul. A felépítmények és a kormányállás falai és teteje már a múlté, így itt mind a fedélzeti szintet, mind az alatta meghúzódó szintet is könnyen be lehet járni. A terület tágas, sok a természetes napfény, ezért a beúszás nem minősül veszélyes vállalkozásnak. Innen továbbúszva a hajóorr felé még láthatóak a rakterek nyílásai, melyben egykor sok-sok postai küldemény volt bezsákolva.

Az orr is viszonylag jó állapotban van, előtte található a „szokásos” horgonylánc csörlő, melyet a roncs többi pontjával együtt kis mértékben már bekebelezett az élővilág. Itt még mindig a helyükön állnak a jellegzetesen görbe és már üresen ácsorgó mentőcsónaktartó rudak. 

A L'Insulaire az ütközés után "épségben" eljutott Marseille kikötőjébe: