A II. VH közepén egy nagyon érdekes, ám halálos csata zajlott hihetetlenül közel Amerika partjaihoz: német tengeralattjárók százai lapultak az USA és Kanada partjainak sziklái között és lesben állva várták jövendőbeli célpontjaikat. A konvojba rendezett teherhajókat, melyek fontos utánpótlást szállítottak Európába, rombolók védték ezen „farkasok” ellen, az elején kevesebb, majd később már több sikerrel. Az egyik ilyen sikeres támadás kivédés eredményekén nyugszik a 34m-es mélységben a mai napig az U-352 tengeralattjáró.
Egy kis történelem: Az „U” típusú tengeralattjárók gyártása már az 1940-es évek elején megkezdődött és – mivel nagyon hatékonynak bizonyult - hamar sok darabot készítettek belőle. A VII C osztályú U-352 története is ekkor kezdődött: 1941 Márciusában készült és lett szinte azonnal vízre bocsájtva. Néhány hónap múlva már hadrendbe állítva az Atlanti óceánon kereste a fent említett célpontjait és „élt túl” szerencsésen egy ütközetet.
1942 május 9.-én újra célpontot talált, egy teherszállító hajó alakja jelent meg a periszkópján. A tengeralattjáró azonnal harcállásba állt és kilőtt egy torpedót a teherhajóra. Ekkor jöttek rá, hogy jobb lett volna inkább nem előbújni, ugyanis a teherhajó nem teherhajó volt, hanem a parti őrség Icarus nevű „tengeralattjáró vadász” rombolója volt, amely azonnal visszatámadott, miután az U-352 torpedója célt tévesztett. A tengeralattjáró súlyosan megsérült, a felszínre emelkedett, ekkor a kapitány kiadta a „hajót elhagyni” parancsot. 17 fő meghalt, de több mint harminc megmenekült, mire a tengeralattjáró elsüllyedt.
A 68m hosszú és 6,2m széles hajó egészen 1975-ig elfeledve pihent az Észak-karolinai Morehead City-től kb. 26km-re délre. Ekkor 3 fanatikus a fejébe vette, hogy megtalálja a roncsot és sok elhibázott merülés és viharos hánykolódás után 33 év után ráleltek a roncsra. A kezdetleges helymeghatározásnak köszönhetően 10 évre újra elvesztették a roncsot, nem találtak vissza hozzá, majd végül 1985-ben sikerült újra és véglegesen lokalizálni a roncs helyzetét, a búvárok nagy örömére.
Az U-352 34 métere mélységben nyugszik, kb. 45 fokban a jobb oldalára dőlve. Azt is hihetnénk, hogy egy szivar alakú teljesen burkolt fém hajón nincs sok látnivaló, de szerencsére az idő is besegített abban, hogy számos érdekes részlet váljon láthatóvá a tengeralattjárón. A hajó könnyen végignézhető egy merüléssel, mivel eléggé kis hajónak számít. A mélység azonban már más kérdés, a legmagasabb pontja is 30 m-en van, így a szeszélyesen változó látótávolsággal és néha nagyon erős áramlattal együtt már komoly merülésnek mondható. A víz hőmérséklete a roncsnál nem jelenthet gondot, mivel szinte folyamatosan 20-22 fok körül van.
Látnivaló alapján a roncsot 4 részre lehet bontani: tat, két rész középen és az orr. A tat kissé szétesett, de ennek ellenére még nagyjából egyben maradt, szerkezeti elemei jól kivehetőek. Itt látható fő látványosság többek között a hajócsavar, a kormány lapátok és a főtengely. Az eredeti acél burkolat hiányzik egy részen, e miatt látható a törzs váz szerkezete. A törzs mellett az orr felé haladva elénk tárul a tengeralattjáró belseje is, mivel itt már egy nagyobb részen hiányzik a törzsről a lemez és be lehet látni a roncs belsejébe is, bár a törzs elemei és néhány fém alkatrészen kívül csak némi üledéket és pár dühös tűzhalat lehet látni.
A parancsnoki torony felé haladva a törzsre rögzítve jól kivehető a tengeralattjáró hátsó torpedó betöltő nyílása, illetve különböző tárgyak, például magas nyomású tartályok. Viszonylag messziről (15-18m) ki lehet már szúrni a tornyot a növényekkel fedett három oszlopáról, amelyhez kényelmes tempóban is hamar el lehet jutni. A parancsnoki állás után a hajó másik jellegzetes tájékozódási pontjához, a fedélzeti lövegek maradványaihoz lehet jutni, amely a második legnagyobb kiemelkedés a törzsön.
Tovább haladva ebben az irányban az első torpedó töltő nyílás következik, majd ezen kör alakú nyílás fölött tovább úszva a búvár a hajóroncs orrához érkezik. Az orr valószínűleg az aljzatra érkezéskor letörött, de a törzzsel együtt maradt. A borítás itt is eltűnt, így hasonlóan a tathoz, itt is látszanak a váz merevítő elemei. A törzsön lévő nyílások néhol lehetővé teszik, hogy benézve a roncsba láthassuk a torpedó termet, néhány folyosót, illetve még egy mellékhelység is felismerhető.
Video a roncsról: Itt