Repüljünk megint egy nagyot, és nézzünk körül most az Indiai Óceán Afrikához közeli részén. Jelenlegi célállomásunk az egzotikus Mauritius szigete, elsősorban annak türkizkék vize és gazdag víz alatti világa. 
Mauritius szigetét övező óceán első nagy hajótörései már az 1600-as évekből datálódnak, számos – egyes források szerint több száz - hajóroncs hever a sziget közelében. Érdekes módon azonban ezek a roncsok vagy már teljesen elkoptak, vagy a parttól mért nagy távolság, illetve a nagy mélység miatt nem látogathatóak, így ezeket bemutatni sajnos nem lehet. Éppen ezért mostani roncsunk – a Stella Maru - egy mesterséges zátony. 
Egy kis történelem: Na, most itt vagyok egy kissé zavarban, ugyanis a hajó civil életéről érdemi információ nem áll rendelkezésre. A teljesen átlagos tevékenységet végző, teljesen átlagos Stella Maru-ról csak annyit lehet tudni biztosan, hogy egy japán zászló alatt serénykedő 
2002 január 22.-én azonban a Dina ciklon volt annyira kedves, és felállította. (pont női nevet kapott, micsoda véletlen…) De senki ne forduljon el a roncstól, csak azért, mert nem kapcsolódik hozzá semmilyen történelmi esemény, vagy (uram bocsá) katasztrófa!!! Ezt a merülést kihagyni nem szabad, a látvány önmagáért beszél.
A Stella Maru-t 5 perces rövid hajóúttal lehet megközelíteni. A 23-27 méteren fekvő roncs látványa a gyönyörű, tiszta vízben nagyon nagy élmény. Merülése könnyű, közepes áramlás nem tekinthető zavaró körülménynek, a kitűnő látási viszonyok (20 -30 méter!) pedig felejthetetlen emlékké teszik a merülést.
A Stella Maru azonban nem csak, mint roncs értékelhető, hanem messze-földön híres gazdag hal állományáról. Megtalálható itt a muréna, a tűzhal, a tigrishal, az ördöghal és a trobitahal is.
