A Vörös Tenger bővelkedik szebbnél szebb, izgalmasnál izgalmasabb hajóroncsokban. Ez egyrészről nagyon jó dolog, mert élményekben gazdag, tartalmas utazás keretén belül meglátogathatunk sok csodás roncsot, másrészről nem szabad elfelejtenünk, hogy sok esetben nagy pusztítás, illetve számos emberélet árán kerültek oda. Ilyen roncs például az Abu Nuhas zátonynál található S. S. Carnatic.
A gőzhajó 1863-ben épült Angliában, az akkori hajóépítési trendnek megfelelően már felszerelték gőz meghajtáshoz szükséges berendezésekkel, de elsődlegesen még a vitorlázatban bíztak tervezői, így leginkább a korabeli hibrid meghajtású hajók közé lehet sorolni. Szerepét tekintve főleg teher és postahajó volt, de korlátozott számban utasokat is szállított.
Egy kis történelem: a végzetes nap igazából két napig tartott. A hajó Suezból Bombay-be tartott, amikor 1869 szeptember 13-án emberi (irányítási) hiba miatt nekiment az Abu Nuhas zátonynak, majd fent is akadt rajta. A parancsnok nem ürítette ki a hajót, így az utasok a személyzettel együtt (kb. 230 fő) a fedélzeten maradtak. Szeptember 14-én délelőtt balszerencséjükre feltámadt a szél, és a főleg rézöntvényeket, bort és pamutot szállító hajó belefordult a tengerbe. A szerencsétlenségnek 27 halottja volt.
Az eredetileg kb. 
A látótávolság általában jó, áramlás a zátony közelsége miatt közepes, de kezdő búvárok számára is ideális merülés nyújt a Carnatic. 
Az Abu Nuhas zátony az idők folyamán rendkívül hatékonyan szedte áldozatait, több hajóroncs is található a zátony oldalán különböző időkből. Ezekkel szándékaim szerint később még foglalkozom.
