Ha a 31. bejegyzésben a 80-as évek luxusaként említjük a Kanári-szigeteket, akkor most jöjjön a 2000-es évek luxus úti célja. Mai célpontunk az egzotikus, magyar turisták körében is népszerű Thaiföld egyik ismert, és legszerencsésebb vízi balesetet szenvedett roncsa. A kapitány hálát rebeghet saját vallása valamelyik istenének, mert a komp összes utasa, mintegy 600 fő mind sértetlenül menekült meg, nem úgy, mint a 32-es posztban bemutatott komp, a Salem Express esetében, ahol százak vesztek oda…

Egy kis történelem: na, ne szaladjunk ennyire előre… A komphajót 1969-ben gyártották a Nippon Kokan K. K. yokohama-i hajógyárában, Japánban. A 85 méter hosszú és 25 méter széles fel/lehajtós komp később thaiföldi tulajdonoshoz került, aki a turisták által sűrűn látogatott felkapott nyaralóhelyek, Phi-phi szigete és Phuket között üzemeltette a kompot egészen annak teljesen érthetetlen pusztulásáig.

A végzetes napon – 1997. május 4.-én – a tenger nyugodt volt, szép, meleg napos időben siklott a King Cruiser Phi-phi szigete felé, amikor nekiment a búvárok körében már addig is nagyon népszerű – Anemone zátonynak Phuket-től 27km-re, Phi-phi-től 18km-re. A meglepő az, hogy a zátonyt minden helyi kapitány jól ismerte, ráadásul a hajó útja kb. 4-5 mérfölddel távolabb vezetett a veszélyes helytől. Elterjedtek a pletykák, hogy az üzemeltető társaság nehéz anyagi helyzetén a biztosítási összeggel akart javítani, de azt is lehetett hallani, hogy a helyi búvárklubok rendelték meg a kapitánytól vaskos summa ellenében a zátony új látványosságát, egy roncsot…

A hajó óriási szerencsére olyan mértékben sérült az ütközéskor, hogy csak 2 és fél óra alatt süllyedt el, így az összes utast, mintegy 600 főt (591 pontosan) a parti őrség két hajója és számtalan halászhajó segítségével ki tudták menteni. A King Cruiser így már üresen csúszott le lassan a zátony lábához 30 méterre. A legmagasabb pontja 10 méterre van, így a zátony körül snorkelezés közben is látható a homokos fenéken, álló pozícióban nyugvó roncs.

Ereszkedés során hamar lenyűgöz a roncs mérete és formája. A kis mélység, illetve a fedélzet és belső tágas, jól átjárható terei miatt a kezdő roncsbúvárok részére is ideális a terep a gyakorláshoz. A fő fedélzeti szint az autó-szint felett már elkezdett összeomlani, így az már veszélyes területnek minősül. A tengeri növényektől erősen „bezöldült” roncs körül az áramlat jelentős, a látótávolság 15 – 25 méter. A víz hőmérséklete a roncsnál 24-26 fok a fő szezonban, decembertől márciusig.

Az élővilág nagy színes, kacsakagylók és algák borítják a roncs testét, emellett rákok, rákok, barrakudák, tűzhalak, sügérek és sünhalak is előfordulnak a roncs körül, ahol néha még cápák is feltűnnek egyszer-egyszer. Az apró ezüstszínű halak akkora rajokban cikáznak, hogy zavarják a búvárt a tájékozódásban. 

Merülési térkép a hajóról:

És egy nagyon jó videó: