Afrika végtelenbe nyúló partjai mentén még nem kezdték el felfedezni, illetve kiaknázni a hosszú évtizedek, évszázadok során elpusztult hajók adta lehetőségeket, így sajnos pár terület kivételével nincs is komoly kultúrája a roncsbúvárkodásnak. Az utóbbi időkben ezzel szemben végre Kenya és Dél-Afrika mellett Tanzánia is felkerült a merülhető hajóroncsok térképére. Mai roncsunk a nehezen kimondható SS Paraportiani roncsa.

Egy kis történelem: A 95 méter hosszú teherszállító hajót a németországi Lübeck Orenstein & Koppel Werke hajógyárban épült meg 1927-ben. A dán lobogó alatt szolgáló hajó szerencsésen túlélte a háborút, majd görög tulajdonba került, ekkor kapta szép nevét is. Hogy merre járt, azt nem lehet megmondani, de egy biztos: 1967 október 25.-én Kelet-Afrika partjainál, Tanzánia északi partjaitól kb. 40 km-re Pemba szigeténél zátonyra futott és elsüllyedt, mely során szerencsére senki nem sérült meg.

A roncs teljesen véletlenül nagyon szép helyen süllyedt el egy kissé a bal oldalára dőlve: a homokos aljzat is fehér, a víz gyönyörű kék színű, ráadásul a roncs legmélyebb pontja is kb. maximum 8 méter mélyen van. A hajó sajnos nagyon megsínylette a kis mélységet, sok anyagot hasznosítottak róla a helyi nélkülözők, így az mostanában jobban hasonlít egy 110 éves roncsra, mint egy 40 évesre.

Már a víz felszínéről is jól látszik a roncs körvonala. A merülést célszerű a roncs végénél, a tatnál kezdeni, a legmagasabb pontja 4 méterre van a vízfelszíntől. A tat a roncs leglátványosabb része, ez a szakasz viszonylag jó állapotban maradt. A kormánykerék és azt a lapáttal összekötő tengely még kivehető az ezerszínű növényekkel vastagon benőtt borításon.

A kormánykerék után egyből található egy raktárnyílás, ahol be lehet hatolni a hajó egyetlen fedve maradt felépítményébe, egy apró kis szobaszerűségbe. Ennek a végén az egyik eldőlt árboc rúdja található, amely a szép homokban végződik. Az orr felé tovább haladva láthatjuk, hogy a törzs szinte elfogyott, csak a váza maradt meg, annak is csak egy két darabja.

Az orr előtt található a hajó másik érdekes pontja, a három dugattyús gőzmotor és a két nagy gőzkazán. Ezekre a részekre érdemes egy kis időt is szánni, van miből, hiszen a kis mélység miatt bőven van levegő a tankban. A hajó orr része egyben maradt, érdemes körbeúszkálni és megkeresni a homokban a horgonyláncot. A visszaút során újra megcsodálhatjuk a gépészetet, a hajó néhány alkatrészét, egy árboc rudat, majd a tatot, ahol általában végződnek a roncs körüli kirándulások.

Measurer nevű kommentelőtől ezt a kiegészítést kaptam a ronccsal és annak történetével kapcsolatban:

Az SS Paraportiani búzát szállított Romániából Szaud-Arábiába Jeddahba! Az arab-izraeli háború miatt ugyanis a Szuezi-csatornán nem kelhetett át, így a Jóreménység-fok megkerülésével igyekeztek eljutni a rendeltetési kikötőbe.

Mombasában akart üzemanyagot felvenni. Mivel a radar és az URH-készülék - állítólag - elromlott, hagyományos navigációval próbálkoztak, de sem a navigálással, sem a kelet-afrikai északi áramlással nem voltak képesek megbirkózni, korallzátonyra futottak.

Amit nem tudunk az az, hogy egyáltalán lett volna-e miből kifizetniük a kikötői költségeket, és az üzemanyagot.