Mivel (állítólag) itt a nyár, ezúton szeretnék a hajóroncsok szerelmeseinek egy újabb, viszonylag könnyen elérhető úti célt javasolni. A mai célpont egy háborús „veterán”, amely bőven kivette a részét az első világháború hadi cselekedeteiből, sőt mi több, ennek is lett áldozata közel 100 éve. Lássuk hát „életében” és a tragédiájában is több szállal is hozzánk kötődő gőzhajó, a Carola roncsát. 

Egy kis történelem: Az Osztrák-Magyar Monarchia zászlaja alatt a habokat szelő személy és teherszállító hajót 1892-ben építették Angliában, a Wigham Richardson & Sons Ltd. hajógyárában. A kétárbocos gőzös úgy tervezték, hogy egyszerre árut és utasokat is tudott szállítani. Első éveiben a Fiume – Triest – Siracusa – Málta – Tunézia útvonalon járt, majd 1910 körül már csak Málta és Siracusa között jött s ment.

Amikor kitört az I. Világháború, a hajót is besorozták és több dalmáciai akcióban is részt vett, főleg a part közeli gyors utánpótlás szállítását bízták rá. 1916. Július 22.-én szintén a dél-adriai vizeken hajózott, amikor a rossz látási körülmények miatt összeütközött a szintén a Monarchia kötelékébe tartozó Mátyás Király hajóval nem messze Ulcinj és Port Milena között és elsüllyedt.

A szerencsétlenül járt Carola majdnem 66 méter hosszú volt és 9 méter széles. A baleset következtében nem süllyedt mélyre, a legmélyebb pontja 17 méterrel a felszín alatt van, így könnyű volt később lemerülni és felszínre hozni minden használható eszközt, tárgyat. A két árbocot levágták, a kémény pedig később magától ledőlt.

A roncsról sok adat nem áll rendelkezésre, csak annyi biztos, hogy a nyári időszakban a hajó körül is 20-22 fokos a víz, a látótávolság hozza az átlagos adriait, úgy 10-14 méteres lehet. Merülés során még mindig könnyű felismerni a Carola egyedi orrát, amely a 100 év alatt rátelepedett élővilág ellenére is őrzi formáját.

A törzs elég jó állapotban van, bár sok helyen már leszakadtak a borítólemezek egymástól, így sok rész vagy nyílás található rajta. Az orr felöl haladva a kis iszapréteg alatt még jól kivehető a fedélzet elején a csörlő és néhány kötél. A felépítmények irányába úszva feltűnik az első raktér nyílása, majd az árboc tövének maradványa után egyből jön a második is.

A felépítményből mára természetesen csak a fém váz maradt, mind a két szintet könnyen be lehet járni, van elég tér a „bolyongáshoz”. Az egykori kabinok, étkező, illetve kormányállás romjai között könnyen magunk elé képzelhetjük a hajó egykori képét. A második szint fölé úszva középtájon a kémény helye nyújt jó tájékozódási pontot, csakúgy, mint a mentőcsónaktartó rudak.

A tat felé haladva a harmadik raktérnyílás következik. Ezekbe be lehet nézni, de teljesen beúszni nem javasolt, mivel a látótávolság könnyen és hírtelen leromolhat, így a búvár könnyen bajba kerülhet. A taton a hátsó korlát romjait érdemes közelről megvizsgálni, ezeket is szépen egyenletesen bekebelezte az élővilág.

Képek forrása: Bestdivers.pl Az első kép a hajoregiszter.hu-ról való