Hajóroncsok

Elnézést Uram, elsüllyeszthetjük a hajóját?

„…Valahogy így hangzott az a kérdés, amit egy angol tengeralattjáró kapitánya tett fel egy német teherszállító hajó kapitányának… Bármilyen borzalmas is egy háború, az I. VH-t még sokszor urak vívták. Ez a tétel bizonyítást nyer a következő történetben, amely rendhagyó módon nem is igazából egy hajóról szól, inkább egy Rejtői stílusjegyeket magán viselő nap eseményeit mutatja be. Azon a bizonyos napon többek között a hűvös Balti-tenger fenekére süllyedt az S.S. Nicomedia teherhajó is.” /részlet a 28. bejegyzésből/

Mai célpontunk is a 28. bejegyzésben taglalt ominózus nap egy másik áldozata, jelesül a 4. A már említett bejegyzésben láthattuk, hogy az 1915. október 15.-én véghezvitt vérontás nélküli egyedi támadások során az angol E19 tengeralattjáró milyen figyelmesen állította meg mind az 5 áldozatát, kérette le a fedélzetről az „ellenséges” legénységet, helyezte őket biztonságba, majd süllyesztette el a hajóikat. Ma az SS Director Reppenhagen hajó roncsát látogatjuk meg.

Egy kis történelem: A 80 méter hosszú és 11 méter széles kétárbocos, gőzgéppel hajtott teherhajót 1893-ban építették, de hogy hol, az rejtély maradt. A teherhajó valószínűleg ércszállítással töltötte napjait, melyre a hadban álló német hadiiparnak nagy szüksége volt azokban az időkben. A végzetes napon – 1915 október 15.-én – A Director Reppenhagen semmit nem tudott arról, hogy a közeledő tengeralattjáró már 3 társával végzett…

Miután a legénységet megkérték a hajó elhagyására, azt minimális ráfordítással elsüllyesztették a Svédország déli részén, Kalmar városától kb. 100 km-re délre. A hajó 35 méteres mélységbe merült, legmagasabb pontja 28 méteren található. A látótávolság május – június hónapban a legjobb, ekkor akár 20 méter is lehet.

Ereszkedés során a hajó hátsó szekciójához érkezünk, általában oda rögzítik a kötelet. Már 20 méteren látható a hajó körvonala, továbbá az is, hogy néhány helyen már el-elkopott a fedélzet borítása. A fedélzeten a híd kiemelkedik az amúgy jól egyben lévő törzsből, a többi civil terület ez alatt helyezkedik el. Jól látható, hogy a tat rész a süllyedés és a vízben töltött évtizedek miatt "lefordult" a törzsről.

A rakterek „össze vannak nyitva”, az egyikből könnyen át lehet jutni a másikba, majd a híd alatt megtalálhatjuk a legénységi részt. Itt szép látvány a konyha megmaradt mosogatója, tányérok, csészék is találhatóak teljes épségben. A legénységi szekcióból át lehet úszni a kapitányi kabinba, ahol a legszebb látvány a porcelán kályha. A nagy gőzgép is megtekinthető egy kissé arrébb, szintén a fedélzeti szint alatt.

A híd előtt található raktérben még most is rengeteg érc található egy hatalmas halomban. A fedélzet felett úszva sok csörlőt, köteleket, de még elektromos kábeleket is lehet látni. Érdekes kép várja itt a búvárt: a hajócsavar a fedélzeten fekszik. Hogy miért, azt sajnos nem sikerült kideríteni…

A hajóorrhoz érve célszerű egy kicsit elúszni a roncstól és úgy visszanézni rá: nagyon szép, sőt impozáns látványt ad az a látvány, ahogy a két vasmacska még mindig rögzítve van a tengeri növényekkel benőtt orr két oldalán.