Most egy nagy ugrással a hideg, északi vizekből átszökkenünk egy kissé melegebb éghajlatokra, és körülnézünk egy olyan területen, amely újnak számít a blog életében. Hawaii vulkánjai, híres vendégszeretete és szörfös körökben elismert hullámai mellett a víz alatti kalandorok számára is van emlékezetes látnivaló. Az egyik közülük a Sea Tiger hajó roncsa.

Egy kis történelem: A hajó „születéséről és gyermekkoráról” nincs szinte semmi információ, ezzel szemben pályájának végéről már annál is több van. A hajó a ’90-es évek végén eredetileg Yun Fong Seong No. 303 néven szelte a hullámokat, egészen addig, amíg az amerikai parti őrség el nem kobozta „illegális tevékenység” végzéséért, ez embercsempészetet jelent. 1999-ben eladták a hajót 1$-ért egy idegenforgalommal foglalkozó cégnek, amely Oahu déli részén, 10 percre Kewalo hajós bázisától elsüllyesztette.

Az 51 méter hosszú teherhajó álló helyzetben ért aljzatot 38 méter mélyen, a fedélzet kb. 24 méteren van. Az időjárás ideális, a víz hőmérséklete ideális 23-25 fok egész évben, a látótávolság is kitűnő, 15-20 méter között van általában. A Sea Tiger nem csak önmagáért, hanem az őt körülvevő élővilág miatt is nagyon élvezetes célpont, lehet itt látni homokcápát, teknőst, murénát és még ezernyiféle színes halat is.

A merülés általában a hajóorrhoz rögzített kábel mellett ereszkedve kezdődik, már messziről látható a teljes roncs körvonala. Az orr felett elúszva csörlők vannak, melyeket már szépen bevontak zöld takaróval a tengeri növények, a raktárnyílások mellett egy árboc fekszik keresztben a fedélzeten. A nyílásokba be lehet jutni, át is lehet jutni az egyikből a másikba, viszont az alsóbb szekciókba innen már nem lehet leúszni, mert rácsokkal van lezárva.

A fedélzeten tovább haladva a fedélzeti felépítmények következnek, az egyik ajtó a padlón fekszik pár kidőlt korlátdarabbal együtt. A legénységi rész kissé szűk és sötét, de innen könnyen fel lehet jutni a hídba, amely nagyon jó állapotban maradt meg, ott még a hajdani berendezési tárgyak maradványai, illetve kábelek viszik a prímet. Ez a helység tágas, könnyen meg lehet benne fordulni, emellett természetes fénnyel jól el van látva.

A tat felé úszva hamar eljutunk a hajó végéhez, innen visszafordulva az egész felépítmény nagyon jó összképet ad. A tat alatt a roncs legmélyebb pontjánál található a hajócsavar, itt a 34 méteres mélységben szoktak megfordulni a búvárok és visszaindulni a Sea Tiger orrához, hogy emelkedve elbúcsúzzanak a magányosan álló mesterséges zátonytól.

A roncs összességében nem bonyolult, de a híres amerikai beidegződés itt is jelen van: a néha észrevehető áramlatok miatt általában csak igazoltan haladó képesítésű, megfelelő felszereléssel ellátott búvárokat engednek le a roncshoz.

Egy jó kis videó is látható a Sea Tiger-ről: