Hajóroncsok

Ha már álmodozunk, álmodozzunk tovább… Maradva a térségben, most egy újabb karibi gyöngyszemet fogunk meglátogatni, amely mint mesterséges zátony várja a kalandvágyó búvárokat. Olyan kalandvágyóakat, mint tulajdonosaik is voltak anno, hiszen nagy kalandot vállalva indultak el 12 tonna marihuánával megrakodva Kolumbiából. Mai célpontunk a Hilma Hooker.

Egy kis történelem: A teherhajót 1951-ben építették meg a hollandiai  Krimpen aan den IJssel hajógyárában. Pályája során sok kézen átment, ráadásul – miután a karibi térségbe került – 1975-ben egyszer el is süllyedt. Miután helyreállították, újra több tulajdonosa is lett, miközben a kellemes hullámokat szelte egészen vízfelszín feletti élete végéig.. 

1984 nyarán Bonaire előtt meghibásodott a 72 méter hosszú és 11 méter széles hajó motorja, emiatt Town Pier kikötőjében kényszer pihenőt kellett tartania. A helyi hatóságok szinte azonnal lecsaptak a már megfigyelt Hilmára, és átkutatták az. Ekkor találtak rá a 12000 kiló marihuánára, ennek következtében a hajót azonnal elkobozták, viszont a tulajdonosokat nem sikerült elkapniuk.

A sérült hajót kivontatták a kikötőből, mert víz szivárgott a törzsbe és már nem volt elégé biztonságos a kikötőben tartani. Pár nappal később a víz már elég nagy mennyiségben beszivárgott a törzsbe és a Hilma Hooker elkezdett az oldalára dőlni, majd 1984. szeptember 12-én a vízbe fordult és hamar elsüllyedt.

A hajó teljesen a jobb oldalára dőlve érte el 32 méter mélyen az aljzatot, a legmagasabb pontja a törzs bal oldala 21 méter mélyen érhető el. Szerencsére a Hilma pont egy zátony lábához merült, ahol szintén rengeteg látnivaló van. Nemhiába hívják ezt a területet a helyiek Angel City-nek.

A merülés nagyon emlékezetes: bármelyik bójától is indul a búvár, a tiszta víz miatt már pár méter mélyen a roncs teljes egészében láthatóvá válik. A hatalmas teknősre emlékeztető törzs végén a hajócsavar népszerű fotótéma. A törzs szinte sértetlen, csak pár repedés, illetve rés van rajta, ezek segítik a hajó belsejének jobb feltérképezését.

A fedélzet mellet úszva a homokba dőlt hatalmas árbocok alatt nagy testű halak „hűsölnek”, érdemes őket meglátogatni. A törzs alá beúszva közelről is megnézhetjük a fedélzetet és a raktér nyílásait, ahonnan be lehet jutni a hajó gyomrába is. Ezek a járatok néhol már szűkek, kevés a fény, továbbá sok alkatrész, cső dőlt el a ronccsal együtt, így ezek kissé elbarikádozzák a lehetséges útvonalakat.

A felépítmények és a híd is szép látvány, itt – hála az ablakoknak – van természetes fény is. A hídból tovább lehet haladni a fedélközön, itt létrák és korlátok is találhatók még mindig. Tovább haladva az orr felé a szokásos csörlő jön, majd könnyen körbeúszhatjuk a hajóorrt, amely szintén emlékezetes képet nyújt pár méterre előre úszva. Ezután jöhet a visszaút…