Hajóroncsok

Ha egy téli, havas és hideg napon az embernek mindenből elege van, kissé fázósan összehúzva magát becsukja a szemét és elkezd álmodozni, biztos, hogy pár pillanat múlva valamely gyönyörű karibi tengerpartról álmodozik igéző kék éggel, forró homokkal és meleg tengerrel… Legalábbis én ezt csinálom. Na, pont egy ilyen helyen fekszik az a roncs, amelyet arról az emberről neveztek el, aki miatt ez a látványosság létrejött. Mai célpontunk a Theo’s Wreck.

Most visszajövünk a közeli vizekre és megcsodáljuk kis hazánkhoz feltehetőleg a legközelebb található komoly roncsot, melyet valószínűleg sok honfitársunk közelről is megnézett már magának. Jelen úti célunk normál életének egy vihar vetett véget, s vele együtt vállalt sorközösséget kapitánya is. Mai roncsunk a Peltastis.

Ma Európa egy forgalmas partja felé vesszük az irányt egy izgalmas kirándulás erejéig, mely során egy szerencsétlenül járt tengeralattjárót vizsgálunk meg. Jelenlegi alanyunk eléggé peches módon került az óceán aljára, konkrétabban minden valószínűség szerint saját magát küldte le oda, mivel bevetés közben felrobbant egyik torpedója. Mai roncsunk az UC-42-es jelzésű német „U-Boat” tengeralattjáró.

Az 53.-ik bejegyzés után most újra visszatérünk a gyarmati világban fűszereiről és főleg elsőrangú teájáról magának jó nevet szerző Sri Lanka partjaihoz és meglátogatjuk azt a repülőgép-anyahajót, amelyet a II. VH közepén egy hatalmas japán repülőgép rajz támadott meg és sikeresen a tenger mélyére küldött. Mai célpontunk a HMS Hermes.

Mint anno ígértem, most visszatérünk az angol partokhoz és újra leparkolunk a 36. posztban bemutatott SS James Eagan Layne hajó nagyszerű állapotban található roncsa mellett kb. 500 méterre keletre. Mai célpontunk nem egy háborús veterán, mint szomszédja, hanem egy mesterséges zátonynak, illetve búvárcsemegének szánt hatalmas kiszuperált fregatt, amelyet szándékosan öreg pajtása mellé helyeztek. Ez a roncs a HMS Scylla.

Ezen poszton keresztül újra egy egzotikus területre érkezünk, és a festői szépségű Réunion sziget hófehér homokos partjai mellett nyugvó egykori kalóz halászhajót tekintjük meg csodálatos képekkel illusztrálva.

Mai célpontunk nálam simán megkapja a „remekül küzdő”, illetve a „legkitartóbban menekülő” hajó képzeletbeli díját, ugyanis vízszint feletti életének utolsó napjai rendkívül eseménydúsra sikeredett. Sajnos (illetve nekünk: hála Istennek) nem lett hollywood-i giccses a sztori vége, az egykori halászhajó végül a hullámok alá bukott.

Mint már tudjuk, a Vörös tenger kifogyhatatlan a „normál” búvárok által látogatható hajóroncsokból, mivel sok a víz alatt megbúvó nagy és veszélyes zátony, ráadásul az emberi szem, illetve a technika is sokat tévedett az elmúlt pár száz évben. Mai úti célunk is egy ilyen, egyébként teljesen megmagyarázhatatlan tévedés áldozata. Jelenlegi célpontunk a Blue Belt teherszállító hajó hatalmas roncsa.

Most egy nagy ugrással a hideg, északi vizekből átszökkenünk egy kissé melegebb éghajlatokra, és körülnézünk egy olyan területen, amely újnak számít a blog életében. Hawaii vulkánjai, híres vendégszeretete és szörfös körökben elismert hullámai mellett a víz alatti kalandorok számára is van emlékezetes látnivaló. Az egyik közülük a Sea Tiger hajó roncsa.

Elnézést Uram, elsüllyeszthetjük a hajóját?

„…Valahogy így hangzott az a kérdés, amit egy angol tengeralattjáró kapitánya tett fel egy német teherszállító hajó kapitányának… Bármilyen borzalmas is egy háború, az I. VH-t még sokszor urak vívták. Ez a tétel bizonyítást nyer a következő történetben, amely rendhagyó módon nem is igazából egy hajóról szól, inkább egy Rejtői stílusjegyeket magán viselő nap eseményeit mutatja be. Azon a bizonyos napon többek között a hűvös Balti-tenger fenekére süllyedt az S.S. Nicomedia teherhajó is.” /részlet a 28. bejegyzésből/