Hajóroncsok

Most visszatérünk az amerikai felségvizekre és a 85. posztban bemutatott Sea Tiger után ismét egy érdekes víz alatti látványosságot veszünk górcső alá. Ez a roncs nem az a klasszikus „fogjuk a vasat és dobjuk a tengerbe” féle mesterséges zátony, hanem inkább egy figyelemre méltó turista csalogató látnivaló. Mai célpontunk régi korokat idéző alakja és típusa miatt nagyon népszerű Maui szigetén, így tehát bemutatom én is: mai roncsunk a Cartaginian II.

Most újra egy olyan roncs következik, amely sohasem lett volna híres, ha nem kerül a tenger mélyére. Mivel szinte egyáltalán nincs múltja és valószínűleg semmi érdekes nem történt vele normál élete során, így csak a kimondottan szép jelenével tudunk foglalkozni. Törökország egyik nevezetes roncsát, az MV Monem-et látogatjuk meg ez alkalommal.

Most egy hatalmasat ugrunk térben, és pár ezer kilométerrel arrébb meglátogatjuk Észak-Amerika nyugati partját, ahol számos érdekes célpont közül most az egyik legnagyobbat és egyben legveszélyesebbet vesszük górcső alá. Élete során a hadihajó egy életet sem oltott ki, ezzel szemben már mint mesterséges zátony 5 búvár halálában is közrejátszott a roncs. Mai célpontunk a HMCS Yukon.

Amikor egy révkalauz úgy gondolja, hogy idős ausztrál utasoknak örömet szerezve elintézi, hogy menet közben a csodás partvidékben gyönyörködjenek, akkor az esetek nagy részében nem történik semmi.  Ha viszont nincs tisztában pontosan az általa irányított hajó méreteivel, akkor abból könnyen katasztrófa lehet. Milyen érdekes, senki nem tanult az esetből, elég, ha a Costa Concordia esetére gondolunk... Hála Istennek, kevésbé tragikus, de ugyanolyan komoly balesetet szenvedett mai célpontunk, a szovjet Csendes-óceáni flotta egyik tagja 1986-ban, Új-Zéland partjainál. Ez a hajó az MS Mikhail Lermontov.

Mostani bejegyzés során visszatérünk Európa partjaihoz. De nem teljesen. Ez úgy lehetséges, hogy újra meglátogatjuk Spanyolország egyik népszerű kis szigetcsoportját, ahol hosszú pihenőjét tölti egy 100 méteres teherszállító hajó. Európa „afrikai” határán, Nyugat-Szaharával és a marokkói partokkal egy szélességi fokon, azoktól kb. 250 km-re található mai célpontunk, az MV Kalais.

Afrika végtelenbe nyúló partjai mentén még nem kezdték el felfedezni, illetve kiaknázni a hosszú évtizedek, évszázadok során elpusztult hajók adta lehetőségeket, így sajnos pár terület kivételével nincs is komoly kultúrája a roncsbúvárkodásnak. Az utóbbi időkben ezzel szemben végre Kenya és Dél-Afrika mellett Tanzánia is felkerült a merülhető hajóroncsok térképére. Mai roncsunk a nehezen kimondható SS Paraportiani roncsa.

És most lássuk a sziámi pár fiatalabb tagját, amely az első hajó, az SMS Cormoran után 36 évvel és 4 hónappal később ugyanott fejezte be szállítói tevékenységét. A mai roncsunk 7 hónappal túlélt egy torpedótámadást, de másodjára már nem volt ilyen szerencsés. Lássuk a Tokai Maru múltját és jelenét.

Mai posztban a világ egy olyan helyére érkezünk, amely teljesen egyedi a maga nemében a búvárok számára. Az apró, amerikai fennhatóság alá tartozó Csendes-óceáni sziget a roncsmerülők számára páratlan élményt nyújt: Guam nyugati partja az egyetlen hely a világon, ahol egyszerre lehet megérinteni egy I. VH-s és egy II. VH-s hajóroncsot, ugyanis a véletlenek összjátéka folytán 1917-ben itt süllyedt el mai célpontunk, az SMS Cormoran, majd rá majdnem 40 évre szinte „rásüllyedt” egy másik hajó, a Tokai Maru.

Nos, a mai kirándulás tárgya egy olyan egyedi roncs, amelyet teljes egészében nem lehet körbeúszni. Ez nem azért nem sikerülhet, mert nincs meg minden része, hanem azért, mert rendhagyó módon jelen hajó nem süllyedt el a „feje búbjáig”, ugyanis első része mind a mai napig a felszín fölé emelkedve néz ki a vízből… Mai úti célunk az MV Nordland.

Málta – mint az egyik legdélebbi európai sziget - már régóta nagyon kedvelt a turista szezonban a pihenni vágyók körében, de az utóbbi 10 évben a számos régi de főleg új merülhető hajóroncs miatt már a búvárok számára is egyre vonzóbb célpont. A helyi turisztikai hivatal valamit nagyon jól csinál, mert a szervezett búvárutakon résztvevő víz alatti kalandorok évről évre egyre növekvő számban keresik fel ezen roncsokat, csakúgy mint mai úti célunkat, az MV Karwala roncsát.