A hajók általában a viharok, tűz, lövedékek, robbanás, illetve valamilyen ütközés miatt “szoktak” elsüllyedni. Van azonban pár hajóroncs egy kis helyen, amelyek egyedi módon kísérleti atomrobbantásnak estek áldozatul, méghozzá a nyúl szerepében. Mai úti célunk az egyik ilyen áldozat, a világ másik felén a kellemesen meleg tenger fenekén nyugvó hatalmas amerikai repülőgép anyahajó, az USS Saratoga.
Scapa Flow trilógia III.
Scapa Flow öbölben tett kirándulásunkat egy olyan hajóval zárjuk, amely nem csak, mint látványosság érdekes a jelenben, hanem a múltban véghezvitt tettei, azaz a háborúban játszott szerepe is kiemeli a többi roncs közül. A mai célpontunk sok borsót tört ellenfelei orra alá, kevésbé cizelláltan fogalmazva nagy rombolást végzett az ellenfél soraiban… Ez a hajó az SMS Brummer.
Scapa Flow trilógia II.
Mai bejegyzésünk során látogassuk meg az SMS Dresden „nővérét”, amely szintén a jeles önmegsemmisítő akció miatt a Skócia északi csücskének mélyén nyugszik. Az élő, tengeri hadimúzeumként is aposztrofált legendás roncsmező cudar vizeiben fellelhető egyik legérdekesebb látványosság az SMS Cöln cirkáló.
Scapa Flow trilógia I.
Eljött az idő, hogy meglátogassuk az öreg kontinens leghíresebb és leglenyűgözőbb roncsvidékét. Roncs-szerető búvárok körében „Scapa Flow” nemcsak egy terület megjelölése pusztán, hanem a világ legnagyobb kollektív önpusztítás áldozatainak nyughelye is egyben. A történelmi vonatkozáson túl a mennyiség is döbbenetes, Skócia ezen öblében kb. 74 hajóroncs található néhány négyzetkilométeren belül… Mai célpontunk az öngyilkos flotta egyike, az SMS Dresden.
Sajnos nagyon ritkán lehet merülni olyan hajóroncsot, amely merülése közben az ember szinte érzi, hogy magával ragadja a múlt, és elnézegetve a hajó szinte tökéletes állapotban megmaradt részeit, úgy érzi a búvár, hogy egy igazi kincses- és/vagy kalózhajóra bukkant. Az ilyen kivételes helyek egyike Kanada partjainál húzódik, a titokzatos nevű Öt Szellem Nemzeti Tengeri Parkban (Fanthom Five National Marine park), ahol mai úti-célunk, egy több mint 120 éve elsüllyedt, de gyönyörű állapotban megmaradt vitorlás hajó, az Arabia nyugszik.
Jelen poszttal térjünk vissza egy kicsit az ezerarcú Ausztráliába, és nézzünk meg a partjainál található több száz merülhető hajóroncs közül egy újabbat. Mostani főszereplőnk sokáig mellékszereplőként tengette életét, és mint a hozzá hasonló több ezer hajó, csak tragikus pusztulásával és a világ legszerencsésebb matrózával került rivaldafénybe. Mai roncsunk az S.S. Bombo.
A hűvös északi vízből evezzünk – képletesen - egy kissé melegebb vizekre. Csak „egy kissé melegebb”, mert a Fekete tenger még nyáron, a 30 fokban is meglephet minket és könnyen 3 fokos vízben találjuk magunkat… A mai bejegyzés érdekessége, hogy ezen a szomorú napon mind a támadó, mind a támadott hajó a tenger mélyére került a bulgáriai Várna partjainál. Lássuk először az áldozatot, a Regele Carol I. aknatelepítő hajót. Mivel a búvárkodás itt is kissé gyerekcipőben jár, így ez a poszt sajnos nem lesz sok szép képpel illusztrálva...
Amint azt a 28. bejegyzésnél is látható, hidegebb vize ellenére a Balti-tenger is kedvelt roncsmerülő terepe az erre szakosodott búvároknak. A kereskedelem, közlekedés, illetve a térség hadi tevékenységei vagy viharai is nagyban hozzájárultak a nagyszámú hajóroncshoz, de itt is megjelentek a mesterséges zátonyként, illetve turisztikai látványosságként elsüllyesztett hajók is. Most a Balti-tenger lengyelországi szakaszán ilyen célból elsüllyesztett egyik roncsához, a Bryza-hoz látogatunk el.
Térjünk vissza a hűvös Albionba, ahol a II. VH egyik szereplőjét látogatjuk meg a mostani kirándulás során. A háború az elsüllyedésének idején a vége felé tartott, Európának nagy szüksége volt minden utánpótlásra a harcok gyors lezárásához. Sajnos azonban a leharcolt kontinensen nem volt megfelelő kapacitás a szállításra, mert a hajók gyorsabban süllyedtek, mint épültek, így minden újítással időt és életet nyertek a mérnökök a háború ezen szakaszában. Ilyen fejlesztés eredménye mostani roncsunk is, a dallamos nevű SS James Eagan Layne.
Ha a 31. bejegyzésben a 80-as évek luxusaként említjük a Kanári-szigeteket, akkor most jöjjön a 2000-es évek luxus úti célja. Mai célpontunk az egzotikus, magyar turisták körében is népszerű Thaiföld egyik ismert, és legszerencsésebb vízi balesetet szenvedett roncsa. A kapitány hálát rebeghet saját vallása valamelyik istenének, mert a komp összes utasa, mintegy 600 fő mind sértetlenül menekült meg, nem úgy, mint a 32-es posztban bemutatott komp, a Salem Express esetében, ahol százak vesztek oda…
